Napi Hírek, 1937. november/1

1937-11-11 [0405]

Tó/Wa /Teleki Pál gróf rádió-előadásának, folytatása/ - Minden vezető államférfiú ma a békéről beszél és mindnyájan egyformán kénytelenek háborúra készülni. A leggazdagabb nemzetek a legbékésebbek és a legjobban vágynak a békére. Mégis ezek azok, amelyek a legnagyobb hadseregeket., a legnagyobb hajórajokat és a legnagyobb légi rajokat tartják. Itt közbevetőleg fel kell vetnem, kérdezhet iük-e. egy szerűen azt, hogy a háborüFa népek vagy a kormányok idézik-e elő? Nincsenek-e más tényezők is, amelyek ép olyan hatalmasak, mint maguk a népek és a kormányok, a folytonosan ütköző gazdasági érdekek, a fegyverkezési ipar, a sajtó, a titkos társaságok, aa. osztályérdekek és az osztály int ernacionálék? - A ha ború ma is folyik. Egyik tünete ennek a folytonos háborúnak már önmagában az erők egyensúlya, amelyet a nagy hat álnak, az államok igyekeznek fenntartani. így másik tünete azok a feszültségek, amelyek a világ különböző részein,ujabb és ujabb helyi háborúkra, fegyveres öszszeütkőzésekre vezetnek, ts végül harmadsorban rá akarok mutathi arra a sokkal általánosabb tünetre: az elnyomásra, amelyet sok állam gyakorol a világ legkülönbözőbb részein, fíz az elnyomás nemzeti

(

gazdasági, erkölcsi és vallási téren súlyosan nehezedik a kisebbségekre. így például alvilágnak abban a részében,amelyben magam is élek. Középeuropa keleti részében azok az országok, amelyek annakidején a győztesek oldalán voltak, amikor a háború, azaz a fegyveres háború megszűnt, nem szüntették )^e|.az ellenségeskedést, sőt tovább folytatják és ma is folytatják a háborút ebben a kevésbbé szembeötlő, de sokkal kegyetlenebb formában. Nem hiszem, hogy logika, megállapodások, vagy egyéb hasonló dolgok segíthessék az emberiséget abban, hogy a hábirut mint olyat megszüntessük és hogy ilyen uton mindenkin eí(az életét biztosabbá és boldogabbá tegyük. Hiszen^mint mondottam,háború alatt nem értem az esetleges időnkénti fegyveres összeütközéseket, hanem értem háború alatt azt az önző, kiméletlen, erkölcstelen életformát, amely másoknak elnyomására és kegvetlenségfce vezet, fegyveres háborúban és úgynevezett békében egyaránt. Srtem alatta azt az elnyomást, amely nemcsak gazdasági, nemcsak olyan, amely az embereket szabadságjogaitól foszt-ja meg

; hanem szünet nélkül lábbal tiporja az ,emberek legszentebb érzéseit. Nem várhatunk gyóayulást csak az emberek 4s a nemzetek gondolkodásának gyökeres megváltozásától és az erkölcshöz való visszatéréstől. Csak akkor várhatunk változást, ha az emberek egész gondolkodása megváltozik, nemcsak filozófiai elgondolásaikban, hanem a mindennapi életben is és ha nemcsak a vezető személyiségek gondolkodása változik „vagy javul meg, hanem az embereké és népeké általaban

f mert bizony a felelős vezetőkön kívül minden egyes ember külön-külön személyesen is felelős minden embertársával, a saját lelkiismeretével és Istennel szemben és ennek tökéletesen tudatában kellene lennie.