Napi Hírek, 1937. november/1

1937-11-11 [0405]

Tó/Wa § A Carnegie nemzetközi bék alupitvány, az iden is , mint minden évben a fegyverszünet emlékünnepén felkérte a különböző nemzetek képviselőit, hogy az amerikai rádió hallgatósága előtt ismertessek az egyes nemzetek béketörekvéseit. Az idén a fegyverszünet évforduló iának, tárgykörét az* alapitvány tt

A nemzetek családja" cim alatt választotta ki. A különböző nemzetek bépviselőií"* b4ke«ukaUit az amarikai Columbia +~ rádiótársaság közvetítette. Az idén pfemzet képviselője mondott bekeszozatot "A népek család járói". Kina képviseletében WellingtonKoo párisi nagykövet.-Anglia nevében Lord Lothian, Magyarország nevében Teleki Palgrot nv. miniszterelnök, egyetemi tanár, Olaszország nevében Margherita Sarfatti ismert közirónő, Svájc képviseletében dr. William E.Rappard egyetemi tanár, az Egyesült államok nevében pedig dr. Nicholas Murray Butler, aCamegie békeolapitvány . elnöke mondotta a békeszózatot. vfi&b,*.,-, Teleki Pál gróf a fegyverszüneti évforudló alkalmából mondott béke szózatában ezeket hangoztatta: - Megtiszteltetés ós bizonyos öröm is számomra, hogy önök előtt, Amerika közönsége előtt beszélhetek. D*3 egészen különös lelki élmény ez egy magyarnak, annak a nemzetnek tagjának, amelyre a békeszerződések a, legnagyobo veszteségeket és szenvedéseket hárították, a fegyverszünet napján beszólni. - Feladatom az, hogy a népek családjáról beszéliek . Első kérdésem az, hogy egyáltalában beszélhetünk-e a népek családjáról? Nyilván beszélhetünk biológiai vagy általános történelmi szempontból, de ezt is inkább csak elméletileg és idealisztikus szempontból. Felvetem azonban a kérdést, hogy jogunk vane-minden további nélkül történelmi, politikai és társadalmi szempontból a népek csal'djáról beszélni? Jogunk van-e ezt a metaforát használni? Felvetem a kérdést, vájjon a mi civilizációnk, a fehér ember művelődése, individualisztikus filozófiánk és az individualizmus túlzott alkalmazása az élet minden terén nem tette-e tönkre a családi életet? Ha szemünk előtt az a cél lebeg, hogy ne csak beszélgessünk a népeknek egy családjáról, hanem hogy ezt a családot egyszer mint élő valóságot is megláthassuk, nem kellene-e azon kezdenünk, hogy visszaszorítsuk a féktelen individualizmust és a féktelen versenyt, amely ma uralkodik? Nem kellene-e azon kezdenünk, hogy visszaállítsuk a család ideáliát, amely a kölcsönös béketürésnek nevelője? Nem kellene-e azon kezdenünk, hogy visszavezessük az embert ehhez a természetes életformájához s egyáltalában a természethez, a természet szeretetéhez és Istenhez? - A háború lelkiállapot. Békés emberek és békés nemzetek nyúlhatnak bizonyos esetekben fegyverhez. De a fegyver nem lényeges ismertefője a háborúnak. Nem is az, amit a háború definíciója igazi kritériumának neveznék. A háború kritériumai: a gyűlölet, a féktelen verseny és az egoizmus. Sok lelkileg és szellemileg kifinomult ember béke szeretete és törekvései ellenére, az ilyen beállitásu embercsoportok munkája ellenére is az emberiség most is a háború állandó állapotában él. %yáltalában a mi civilizációnk, a fehér ember civilizációja is a háború egyik formája, mert a verseny, a gyűlölet és az egoizmus soha sem volt erősebb, mint ma. A világháború egyszerűen egyik jelensége, egyik tünete volt ennek a lelkiállapotnak és mint esemény csak epizód a folytonosan növekvő féktelen versenyben. És Armistice Day - a fegyverszünet jubiláris napja - nem emlékeztet bennünket egyébre, mint ennek az epizódnak befejezésére. De méltóztassanak csak. körülnézni jól maguk körül, azt fogják látni, hogy a verseny, a küzdelem, a háború tovább folytatódott, csak más formákban.