Napi Hírek, 1937. október/2
1937-10-28 [0404]
o- Ta/K /A váderő- és pénzügyi bizottság ülésének folytatása;/ Rőder Vilmos honvédelmi miniszter felszólalásában a következőket mondotta: ^ - 1 • .-i Mielőtt ma gára a vÖPaa áttérek,néhány szóval a javaslat létrejöttét óhajtom jellemezni. Szükségét érzem ennek azért , mert részben súlyos örökséget vettem át, részben pedig legalább látszclag hálátlan feladat előtt állottam. Az örökség azért|ulyos, mert husz év után kell valamit felszámolni, amit hus z évvá e zelőtt aránytalanul könnyebb és egyszerűbb lett volna megtenni, $6e súlyos az örökség azért is, mert a viszonyok változtával sok minden más megvilágításba került. Látszólag hálátlan a feladat, mert azt., a képet ölti magára, hogy nem akarjuk megadni azt, amit meg tudnánk adni. Mindkét szempontból azonean megkönnyíti lelkemet az, nogy ami ,az örökséget illet i, az eddigi kormányok sem mulasztották el részben a tűzharcosok összességére, részben egyes csoportjaira vr.natkozóan megmutatni, hogy előnyben akarjak őket másokkal szemben részesíteni, A másik vonatkozásban pedig - ami a feladat hálátlanságát illeti, - a törvényjavaslattal folyó egyévi munka után az a benyomásom, hogy a megértés , amellyel nemosak a közvetlenül érdekelt tüzharcostársadalom sor/aiban és körében találkoztam, hanem a törvényhozók részéről is, meg fogja könnyíteni számomra azt a nehéz feladatot, hogy kevesebbet nozzak, mint amennyit szivem szerint szeretnék, és bizonyára mindenki megran győződve arröl, hogy magam többet szerettem volna tenni, mint amennyit töuaok tenni. - A kérdést honvédelmi feladatnak tartottam - folytatta a miniszter - és asak ezzel a feltétellel vállaltam a törvényjavaslatot, mely különben nem az ám hatáskörömbe tartozott volna. Honvédelmi feladatnak tartom nemcsak azért, mert a hon 1 védő emberekről van srszó, hanem mert lényegében minden olyan kérdé sben t amely a nemzet minden r étegét érinti, magam, mint honvédelmi miniszter mindig az egész nemzetet átfogó honvédelmi kérdést látok, amelyet ebből a szemszögből megítélve, könnyebben siklunk át azokon a nehézsé/ : eken, amelyek utunkban önkéntelenül adódnak. - Ami az erkölcsi és anyagi elismerés egymáshoz va$Ló arányát illeti, habozás nélkül kijelentem, mint ismetelten tettem, hogy az ekkölcsi elismerést helyezem előtérbe nem azért, hogy olcsó vedel© zési eszköz legyen a kezemben . egy hiányosnak látszó vagy valójában hiányos törvényjavaslattal szemben, hanem azért, mert 1914-ben, amikor megindultunk, a magyar katona nem kérdezte, hogy mit fog azért k?pni ós ma is meg vagyok győződve, hogy az a fiatalság, amely mögöttünk van. nem a paragrafusokat nézi,ha arra sor kerülne, hanem a magyar katona ós a magyar ember lelkétt rubele abba, hogy hazáját megvédje. Ami az anyagi előnyöket illeti, ebben a tekintetben természetesen határt szab nemcsak az ország gazdasági ' ' helyzete, - amivel nem akarok mint szállóigével visszaélni - hanem határt szab az a körülmény is, hogy két igen erős tényező befolyásolja ebben a tekintetben azt, amit adni szeretnek és amit adni tudunk. Az egyik a mögöttünk feltörő magyar fiatalság. Ennek helyet adni elsőrendű honvédelmi kötelességünk. Ezekről a helyekről anyagilag is gondoskodni elsőrendű kormányfeladat. A másik, ha ugyancsak a jövőbe pillantok, akokban az igen súlyos feladatokban rejlik, - nem a hadsereg, hanem a honvédelem szempontjából, - amelyek a mai Európában* a mai magyar haz-ra igen súlyosan nehezednek. Ha tehát nem tudunk elmenni az anyagi elismerésnek addig a határáig, amelyet talán jogos ieánynek kell el ismernünk t ez a i ket tánvező az, amelv kezünket eboer^a tekintetben megköti. /Folyt, köv./
