Napi Hírek, 1937. február/1

1937-02-08 [0387]

Mindebből bátran következtethetjük, hogy Széchenyi igéi nemcsak külső sorsunkat, adott helyzetünket érintik, hanem létünkbe vágnak bele, existenciánk fonódik velük bssze, életünk értelmét deritik fel es életminőségünket döntik el. . , , . , n ,., Bbből az is következik, hogy igazan cs-k most aktuális Széchenvi. \ próféta mindig akkor a legnélkülözhetétlenebb, mikor leginkább el esett a'népe . A magvar ma sokkal nehezebb helyzetben van, ,mint volt az a' idejében. Akkor egy" nagy birodalomnak volt elmaradt és eléggé nem értékelt alkotőrésHB , de lete biztositva volt s előtte nagy lehetősegek állottak. Ma a magyarság három létformában él s mindeniknek megvan a maga egyéni tragikuma. Bgvik a diaspora-magyarság, amely szétszórtan él az öt világrészben, ember vadonban, gyáraki közüzemek, vér szive' poklaiban, mintha legkeménvebb és legolcsóbb emberhús a civilizáció sátáni lakomáján. Majdnem egymillió magyar az a sok parányi nyitott hajszálér, amelynek kapuján a nagyvilág homoktengerében elvész n drága magyar vér. Másik része a kisebbségi magyarság. Hárommillió magyarra Rászakadt a világtörténelem s most nagyszerű emlékeinek elzárt barlangíaiban él fájdalmas és árnyékszerű életet. Ez a magyar Hades. S végül itt v-n a csonka törzs, némelynek megvan a teljes szabadsága, de életfeltételei nem az * hatalmába'aállanak, s na alkotmányában független is, sorsa nála ezerszer nagyobb történelmi erek függvénye lett. Sz a fokozott veszedelem fokozottagbá tenné sSzéchenyi próféciájának tragikus hevét* Gondoltjuk el, micsoda erővel kiáltaná vészjeleit, fenyegetéseit és biztatásait a mai Világhelyzetben az a Széchenyi, aki 1849-b6n egy aránvlag sokkal kisebb sorsfordulat súlya alatt összeroppant, hogy e prófétai ténnyel nemzete bukását jóslatszerűen kiábrázolja, mint •ihogy némely drága, babonás tükör eltörik, kielőtt gazdája meghal. Széchenyi ma ismételné magát és mégis ujat mondana. Tanításaiból kivillanna az, ami akkor m% sejtelem volt. s villámfényes csattanással állana elénk az ui életparancs. Akkor nem értettük, de ma megértenénk, mert megtanított ra a sorsunk. Ez az életparancs azt hangsúlyozná, hogy a magyarság egy lelki valóság, corpus spirituálé, amelynek minden t ag ja ,drága s csak együtt a maga egészében tartható fenn. Dia spóra, kisebbségi es nemzeti magyarság együtt ál és együtt esik. De ez a magyarság nem politikai összefüggést mutat, egységét nem is a vér, a faj biztosítja, lénvege egy merőben lelki valóság. Földünket elvehetik, nyelvünkön áruló gondolatok zenghetnek, de a magyarság mint lelki test, mint corpus spirituálé tovább el. Ehhez a lelki testhez az Arpádházi szent és hős királyok éppugv hozzátartoznak, mint a hortobágyi öreg bojtárok, Rkkóczi Ferenc, a barokk fejedelem éppúgy, mint a kis proletár gverek, a színmagyar Arany János eppugy. mint a horvát eredetű Zrinyi, a szláv vérű Petőfi s a német ősöktől származó Liszt Ferenc vagy Semmelweis. Ha a magyarság lelki tényező, lénvege egy műveltség. Ennek a műveltségnek, meg van a maga etikai eredete. Nem folyó az, aie lyik nem áldja, önön forrását, nem műveltség az, amely elfeledkezikau vonalaknak, színeknek, mesédnek es daloknak áldott ménéről, a nép lelkéről és alko tásairól.