Napi Hírek, 1937. február/1

1937-02-08 [0387]

De ez a műveltség történelem , egy csőmé dicsőséges és még több szomorú eseménynek, vereségnek és győzelmeknek állandc emlékkészlete, amelyet magával kell hordoznia mindenkinek, aki élő tagja akar lenni a magyarság szellemi testének. Még ezenfelül bizonyos gondolkozásméa, uj magatartás, közerkölcs, lovagiasság, hallgatagság, hüseg és a ki nem tört tűzhányók virágokat és édesbort termő heve. Valami olyan közös vonás, hogy a ma­gvar paraszt emlékeztessen a magyar úrra, a magyar ur ndkilitására, a magyse ur juttassa eszünkbe a magyar paraszt szótalan bátorságát, keménységet, acélos testét és lelkét, mint a solitaire á köszörületlen gyémántot. Költőkben és művészekben legven valami a magyar katonák kockajátszc* vir­tusából s a magyar te tona lelke mélyen hordozza magában az örök magyar álmodét, aki a halál orcája előtt is virágot tesz a kalapjára. Ebben a magyae lelkületben résztvehet diaspora r kisebbségi és törzsökös magyar. Hozzátartozhatik az itt lakó nemzetiség fia, aki tán még magyarul sem tud és kiszakadhat bél*le, aki csak magyarul tud, ha. idegen a lelke. Még tovább menne Széchenyi. Elmondaná azt, hogy ez a magyar lélek csak a magyar sors formájában él. Széchenvi az örök magyar sorsmagyarázó. 0 látta meg elő­ször, ha nem is mondotta ezzel a szávai, hogy magyarnak lenni annyi, mint sorsot vállalni* Turáni lovasnép idevetődik a Kárpátok medencéjébe és megáll kelet és nyugat határán, világbirodalmak mérkőzése pont iánál. Itt mérkőzött századokig a nyugati és bizánci keresztyénség roppant küzdelme. Utána 400 éven átvitt vivta döntő csatáit az európai keresztyén mivelődés és halálos ellensége, az iszlám : A JIX. század közepére szláv és germán erők feszültségi Őve lett s érezni lehet, hogy ma már két roppant energiá­jú világnézetnek, ^két politikai világvallásnak ütközőpont iává lett. Itt állott meg a magyar ezer esztendőnké resztül. Virágos ker­teket és t templomokat épitett vulkánok oldalára, szántót t-vetet t lávafolya­mok partján. Ezer esztendő alatt nem volt háromszor olyan negyven esz­tendeje, hogy exisztenciáját kockára ne kellett volna tenni. Más nép küzdött azért, hogy müveit legyen, gazdag le gyön, uj birodalmat hódit­son, elvesztett regiekért bosszút álljon, Mi mindig azért harcoltunk, hogy éljünk. Mi naponként kockára tettük és naponkent nyertük meg az életet. E*- teszi érthetővé a magyar lélek alaphangulatát. .Mindig idegen és mindig árva, akit igazán sohasem ismernek s aki maga is mindig idegenkedő. Különös ösztönnel minden pillanatban nyugat melle áll, pedig az adott helyzet érdeke mindig az ellenkezőt javasolta volna, fízórt jellemzi a magyar lelket a halállal valő játék, a könnyelműségnek és vak­merőségnek, önfeláldozásnak és hánya vet i ségnek ösztönös hősiességgé mlc* olvadása. Ezért a magyar a nagy szenvedések nemzete. Egv romantikus kolto. amikor arrál beszelt, hogy az ég e&y kincset ád minden hazának s a nemzet híven őrzi birtokát, azt kérdezte, hogv mit adott a magyarnak ilyen örökrészül. Erre mondotta azt a nagy igát: "--Tiéd hazám egy szentelt fájdalom',' A magyar sorsközösség érzése ebben a szentelt fájdalomban való* meg osztozás. Aki résztvesz belőle, mindenki magyar, aki kitagadja magát belőle, sohasem lehet magyar. Ne felejtsük el, hogv Széchenyi István ennek a szent fajdalomnak volt hősi halottja.

Next

/
Thumbnails
Contents