Napi Hírek, 1935. szeptember/2
1935-09-25 [0355]
London, szeptember 25. Lamond Frigyes, a világhírű zongoraművész, Liszt Ferenc legnagyobb élő tanitványa és bizalmasa, Liszt/magyar voltáról a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: P§e^fMO Liszt mar gyermekkorában elszakadt hazájitgl és minden nyelv, amelyet elsajátított, idegen nyelv volt számára, igy nemzetiségét nem lehet nyelvtudása alánján megitélni. Legtöbbet es legszívesebben franciául beszélt, de ebből még nem következik, hogy francia volt, épugy mint ^sürü t romai tartózkodásai nem tették olasszá, sem weimari szereplesei németté. Az egyetemes művészettörténetben Liszt mint a legnagyobb magyar zeneszerző fog örökké élni. Magyar vagy helyesebben magyaros zenei modort idegen szerzők is elsajátítottak, mint Haydn, Schubert vagy Brahms, da Liszt minden szerzeménye, minden ttem és nang, amely kezei alól kikerült, eredeti töysgyökeres és színtiszta magyar művészet. A rapszódiákat, az esztergomi miset, a Szent Brzsóbet legendát és Liszt számtalan egyéb szerzeményét osak százszázalékos magyar írhatta. Miként Petőfi költeményeivel, Jókai regényeivel, Munkácsi} festményeivel, ugy Liszt zenéjével örökítette meg korának magyar szellemi életét. Liszt zenéje hangokba sürüsótott magyarság. De Liszt nemcsak szellemileg, hanoin egyesz lényében , megjelenésében, cselekvésében és gondolkozásmódjában is jellegzetesen és ösztönösen izig-véfig magyar volt. Még késő öregkarában és papi ruhájában. is a tö/sgyökeres magyar képét nyújtotta. Nemes vonásai, büszke fejtartáaa és mozdulatai hirdették, hogy büszke és tüzes keleti faj sarja, született nagyúr és született művész, aki a zongoránál is ugy ült, mint király a trónján vagy győztes hadvezér a paripáján. Egyéniségének delejes,szinte démoni varázsát, amelyet idegen környezetfcoly rejtélyesnek talált, jórészt ezek a magyar vohásai adták: természetesen elokalö és udvarias modora, fejedelmi bőkezűsége, önzetlensége^ nőkkol szemben tanúsított regényes lovagiassága ós allenallhatatl.fr tüzes temperamentuma, amely művészetében is elsöpört minden korlátot. Liszt mint igazi magyar nemcsak értelmezte, hanem a szó drámai értelmében el is játszotta a zenedarabokat. Átszellemült arcának kifejezése, ' sőt kézmozdulatai is a belső hangulat tükre volt, de ez nem volt nála mesterkélt vagy szinészies póz, hanem a lelki átélés ösztönös megnyilvánulása. Igy osak olyan nemzet fia zenélhet, amelynél, mint a magyarnál, a^zene a lélek természetes nyelve. Örök kár, hogy akkor még nem-ismertek a mozgófényképet^ mert az utókornak fogalma sem lehet a rról, miként tudta. '' Liszt belső zenei élményeit külsőleg tolmácsolni. Aki elég szerenosés volt, hogy Liszttől hallhatta a XIII. ra pszódiát, az megtanulhatta, ^hogy mi az "magyarul zenélni". Liszt élete is az örök magyar sors jelkepe volt: önmagáról mindvégig megfeledkezve, legendás nagylelkűséggel és hősiességgel küzdött és vérzett idegen érdekekért és jutalma csak félreértés és halátlanság volt. A zene történelem örökítette meg, hogy mit tett Wagnerért, Berliozért, Chopinért, Schuma^nórt, mig kegésbbé ismert pártfogoltjainak nevei kötetet tölthetnónek meg. MindiQifju tehetségek után kutatott, zongorája roskadozott az uj keziratolralatt, amelyekot a legszeretőbb gonddal játszott át páratlan művészetével. Valóban /itt Lamond kis gondolkozás után^magyarul mondta a szót/ "fáradhatatlan" volt. . /A skót származású művész itt mosolyogva jegyezte meg, hogy még 5>1f tanult magyarul valamit Liszt mellett/. Nagylelkűségének egyik méghatő példájára amiékezem, igy folytatta Lamond} Egyszer legélesebb ellenfelének, Brahmsnak Paganini változatait játszottam előtte. Midőn befejeztem, Liszt elmélázva megszólalt: "In is feldolgoztam, ezt a Paganini témát, de Brahms müve sokkal szebb és nagyszerűbb". . /-.; /Folyt, köv./ 1 *
