Napi Hírek, 1934. június/2

1934-06-17 [0325]

-- Valóban ugy van - kezdette a miniszterelnök beszédét, ahoey azt igen tisztelt barátom, Hermann Miksa mondotta: a politikus az örökös realitások közepette elfelejt érzelegni és érzelmek ritkán uralják lényét. Amikor '"'opronba jövet gépkocsink elrakta Győrt és percről percre keze ledet t °onron v'ros'^oz, újból gyermek lettem; amikor feltűnt a Harkai domb, a Károly-magaslat s később jobbfelol a Kuruo-domb, már teljesen itthon voltam ebb^n a városban, ahol sok-sok esztendőt töltöttem, ahol tanáraim és tanitóim belém nevelték azt az intranzigens magyarságot, amely mindig jellemezte Sopron városát annakellenére, hogy polgárai közt nigyon sok a németajkú, En sohasem éreztem az£, hogy itt különbség jelentkezett volna a polgárok felfogásában, mert Sopron v*ros németajkú polgárai épen olyan jó magyarok voltak mindig, mint mi -agyarok. /: agy taps és éljenzés./ . I -Azt, hogy csak tizenötéves közpályám eltelte után jöttem a városba, magyarázzák azzal,hogy senki sem próféta saj t hazájában. Mint n? álpolitikusnak várnom kellett, amig a város közönsége maga elismeri azt, hogy az ebben a városban mindig uralkodó szellem szabályai szerint jártam el az országos ügyekben s mig nem tudok visszapillantani olyan cselekedetekre, amelyek méltóvá, tesznek arra, hogy ez.a város engem politikailag is magáénak tekintsen, /Nagy taps és éljenzés./ Amikor ugy éreztem, hogy imraárom bebizonyítottam azt, hogy cselekedtem a nemzet s talán a város erdekében is, vállalkoztam csak arra, hogy eljöjjek ide s itt Önök előtt mint politikus bemutat kozzamo - Milyen volt a helyzet - folytatta szavait a miniszterelnök amikor átvettem a kormányt* Scylla és Charybdis között ingott az ország hajója, he nemcsak a szirtek közötti veszedelem jellemezte helyzetünket, hanem sötét volt a magyar éjszaka és sürü köd lepte el a magyar nappalt is. Ebben a helyzetben egy történelemformálásra hivatott nemzet nem tehetett más, mint amit én tettem;) Amikor a kormányt... átvettem, a következőket mondottam magamnak és barátaimnak: Van a tengereszeknek egy szabályuk, amely szerint,ha köd lepi el a tájat, vagy visszavonulnak,vagy merészen előremennek. 2n az utóbbit választottam /Nagy tans és éljenzés/, mert ucy éreztem, Vogy a nemzet életre van hivatva és nem alkudba tik meg sorsával. Mert ugy éreztem, hogy Isten áldása kisérte sok megpróbáltatás ellenére is a nemzet ezeréves útját s végül, mert tudtam, hogy ^nnek a nemzetnek bátorító szót kell c?ak mondán i, akkor megbátorodik maga is s megy t elő re azon az uton, amelyet a történelem jelölt ki számára. /Hosszantartó lelkes éljenzés és taps./ - Azt mondottam, hogv a nemzetnek nagy elhivatottsága van a Kárpátok medencéjében s ennek következtében a kelet- és középeurópai kérdés rendezésénél is

0 /ügy van! Ugy van!/ Sokszor hangsúlyoztam, hogy ennek a nemzetnek jelentősége,földrajzi fekvése és a be nne rejlő erők alapján sokkal nagyobb, mint ami számarányából következnék. A Kárpátok medencejéfcen egyedül a magvar nemzet az, amely évszázadok folyamán államot tudott

f alkotni, amely - bár viharos életet éit és megtépázták ezeréves fáját - vérezve is fenn tudott maradni és mindig megállotta helyét azokkal szemben, akik el akarták tiporni, /Ugy van! Ügy van! / Ahhoz, nogy egy nemzet fennálljon, a következe? fontos elhatározásra van szükség: bármilyen szomorú legyen is s jelen, szeressük ezt a rögöt é s politikailag helyezkedjünk a független magya" állam elvi álláspontjára. /Nagy taps és helyeslés/ Ne keressünk olyan barátokat, akikkel a barátkozás aKár közjogi, akár más viszonylatban mindig a nemzet szexiemi erőcsökken, 'set jelentenéd Hz nem jelenti például azt, hogy mi Béccsel ne a legteljesebb barátság poli ti kaját folytassuk - ellenk zőleg! A független emberek és a független államok mindig önzetlenebbek és mindig őszintébbek, mint a függő,emberek és a függő viszonyban levő államok. /Ugy van! Ugy van! Helyeslés/ Én tehát, amikor azokat az eszméket hirdetem, amelyekre a nemzet politikai poncolkodását akarom felépíteni, azt mondom: fedélzetre minden magyar! Mi"nem a kiváltságosak politikáját űzzük. Gu/Vá /Folyt, köv./