Napi Hírek, 1934. június/2

1934-06-17 [0325]

A XX, században a tömegek pclitikáját kell folytatni s ez az az iránj amelyet minden reálisan gondolkodó államférf iunak követnie kell. Ebbe na józan városban hangoztatni merem, hogy a ceruza és papiros gazcaságpolitikáját akarjuk folytatni, történelmi vonatkozásban pedig a fantáziától vezetett reálpolitikai utón kivánunk haladni, /Viharos taps és éljenzés./ - Reálisabbnak kell lennünk magyar testévreink. Elmúlt az ideje annak, hogy például azt Ígérjem, ho. y arannyá varázslom a Ká roly -magas la tot, azután autóba ülve gyorsan távozzam s azt mondjam: üsse kő Sopront. Ma lejárt a görögtüzes politika ideje. Meggyőződésem, hogy az az ut helyes, amelyen járok, mert érzem és tudom, ho^y a legegyszerűbb embernek is tapasztalnia kellett, hogy akár külpolitikai, akár külkereskedelmi, akár belpolitikai Ígéreteink és tetteink megfelelnek a nemzeti munkatervemben lerögzített elveknek, - A régi közjogi helyzetben nem lehetett a nemzetet máskép nevelni, csak bizal

r

:atságra és meddő kritikára. Amikor ma azt mondom, hogy nincs meddő kritika és nem szabad bizalmatlannak lenni, ezt teszem azért, mert a független állami életet élő csonka testnek reménységre és hitre van szüksége /Nagy taps és helyeslés ,/j bizakodásra a jörö és szorgalomra a munka szempontjából, hogy oly erőssé tegyük ezt a csonka testet, hogy megfelelhessen történelmi hivatásának, annak a magasztos feladatnak, amit elvárnak tőlünk a halott frontharcos bajtársak és amit megkövetel tőlünk joggal a jövő nemzedék. /Viharos taps és éljenzés./ - Ha már most külpolitikai helyzetünket nézem, kérdem, mi volt az első feladat? Az első feladat volt észrevenni azt a tendenciát, hogy az úgynevezett utódállamok földre akarnak teperni bennünket. Mi volt a számításuk* elvenni mindent, ami szükséges a maeyar i£ar fejlődéséhez és megélhetéséhez - a nyersanyagokra gondolok - a fát. a sót, ai ércet s megvárni, amig a nemzet az anyagi vérveszteségek követ ke zCében oly gyenge lesz, hogy politikailag beletörődik abba a helyzetbe, amit ők igazságtalanul teremtettek, /ügy van! ügy van! Taps és helyeslés./ ^zzela tendenciával szemben nekem mint nacionalistának és mint első felelős tényezőnek arra az álláspontra kellett helyezkednem, hogy bármilyen szegények is legyünk, nem adjuk el egy tál .lencséért függetlenségünket és törekvéseinket /viharos taps es helyeslés/, hanem megkeressük azokat az utakat a külpolitikában és a gazdasági P

olitikában, amelyek kiküszöbölik azt a veszélyt, amelvről az imént szólotam /Ugy van! Ugy van!/ - Az ellenzéki politika erős bírálattal illette külföldi utazásaimat, ma azonban, a velencei tárgyalás, Hitler és Mussolini találkozása után azt merem mondani, hogy beigazolódott az én külpolitikám /Ügy van! Ugy van! Hossza tartó, lelkes éljenzés,/ Rómába azért mentem, mert az olas közvéleméry és az olasz nemzet nagynevű vezére, Mussolini mindig barátunknak bizonyult /Ugy van! Éljenzés/ Ausztriába azért mentem

i mert régen felismertem a z egymásrautaltság fontos érdekét, amely ugvszolván előírja, hogy a magyar ut Bécsbe, de az osztrák ut viszont Budapestre vezet. /Ugy van! Ugy van! Eagy taps és helyeslés,/ Amikor Berlinbe repültem - mint ujségironyelwerjszokták mondani - váratlanul s többi közt azt mondottam, hogy cseresznyét mentem eladni /Derültség/, megint kritizáltak, mert ne'm fogták fel ennek a gondolat a lányegét. A mai kor miniszterelnöke igenis propagálója a magyar termelésne k/Helyeslés/ s a cseresznye szimbólum volt nekeiiij amikor Berlinbe repültem, mert épen akkor érett a kecskeméti és a kőrösvidéki oseresznyeo E szimbólum mélyén messzetekintő politikai elgondolás is rejtőzött? a magyar agrárfelesleget eladni Németországnak, Ulaszorsz'gnak és Ausztriának, nehogy még lejeob sülyedjen az ár. Amikor a mult hónapban Rómában aláirtuk a hármas egvezményt, azzal a biztos tudattal és érzéssel jöhettem haza. hogy nagy mennyiségű agrárterméket adtunk el barátainknak; akik baráti árat is fognak fizetni azért,, amit a magyar gazda termelő fmpy taps és helyeslés./ Su./W ' /Folyt, köv./ ~-*°OSl*..^