Napi Hírek, 1932. február/1
1932-02-13 [0268]
/Apponyi genfi beszéde. Jj_ Folytatás/^ ^^ji^jj^ Igaz, hogy csupán a népszövetség tagjaira nézve kötelezők, de olyan bölcsesség rejlik bennui , hogy remélem, minden itt jelenlevő állam alkalmazkod hátik hozzájuk. Ez az a törvénykönyv, amelyre hivatkoznak. ÉP oly jogosulatlan lenne e*9ek előnyeit megtagadni tőlünk, mint ahogy lehetetlen , hogy kivonjuk magunkat azok alél a kötelezettségek alél, amelyeket ez reánk hárít. Elfogadása véget Vet annak az örökös vitának, hogy mi előbbre való: a biztonsag~e, vagy a leszerelés? Mert ezekbe, a nemzeti biztonságot a fegyverkezés csökkentésének egyenesen a középpontjába állítják, mint az egyes nemzetek leszerelése mértékének különleges kritériumát, figyelembe véve az illető ország földr.jzi fekvését és különleges körülményeit. Az igy megállapított egyenlőség megnyugtathat mindenkit, hogy nincs szó olyan abszolút elvről, amely nyugtai anité lenne; vagy gyakorlatilag nem lenne alkalmazható bizonyos vo-' natkozásokban • A biztonsághoz való jog egyotemos.' Ez a jog lénnegében ugyanaz minden nemzetre nézve. Ami változnatik országok szerint a földrajzi _ „... '„ a fekvéshez, valamint - különleges körülményekhez képest, "Z azoknak az erőknek a. mimimuma,melyekre szükség van abból a célból, hogy n z illető ország biztosítva legyen, iimint a"8. cikkely mondja, a Tanács elkészíti és az államok elfogadják zokat az individuális megáll-pit ásókat, '-melyek oz.kből » v/áltozó körülményekből folynak. A 8. cikk 3. bekezdése hozzáteszi: "ESekot a terveket legalább tizévenkint ujabb vizsgálatnak és, h- szükséges, módosításnak kell alávetni". Ez is mutatja, hogy mennyire fontosnak tokintik, hogy H megállapított számadatok mindig megegyezzenek mindegyik nemzet biztonságának szükségleteivel, tehát p számadatok változnak, oz nom azért van, hügy különbséget tegyenek n biztonsághoz való jogban, hanem ellenkezőleg azért, hogy azt mindig és mindenkire nézve ugyanolyan .'•:, fokban biztosítsák. Egy szóban összefoglalva: a fegyverkezés csökkentéséről szóló egyezményt arra a jogra kell alapozni, -mely minden nemzetet megillet a biztonság tekintetebon. Tökéletesen igaz. hogy a biztonság nom nyugszik kizárólag rz egyes nemzetek rendelkezésére álló fegyveres erőn. Az alapokmány több cikke - felesleges idéznem, mert mindenki ismeri ^ez3ket - •- döntőbíráskodásra, a kölcsönös támogatásra vonatkozó egyezmények egész sorozata, rz általános okmánynak nevezett ogyezmény, -melyet a legtöbb nemzet aláirt: mindez szintén értékes eleme r biztonságnak és alkalmas arra, hogy folyton továbbfejlesszék az általános biztonság érdekében. Mindamellett mindegyik áll n m szükségesnek véli, hogy olyan fegyveres erővol rendelkezzék, ^molv nem csupán belső rendészeti és határrendészeti szükségleteinek 0 felöljön megj h^nem ugyrnakkor olegondő legyen «rrr is, hogy megvédje váratlan támadásokkal szemben. Csaknem val mennyi szónok utalt azokra a különleges kívánalmakra, amelyeket országuk óbbon a tekintetben táplál. Minthogy ezek az észrevételek elhangzottak, nekem is szólanom kell a mi kívánalmainkról és lehetetlen itt hallgatással mellőznöm azt a tényt, hogy^mi teljesen mog vagyunk fosztva a biztonságnak ettől a járulékos garanciájától, folyót pedig mindenkire nézve szükségesnek Ítélnek. Felesleges, hogy ennek a helyzetnek jellemzéséül felsorakoztassam a számadatokat, »kár önmagukban, akár pedig a megfelelő számadatokkal szembeállítva; elégséges idéznem a trianoni szerződós 104. cikkének utolsó bekezdését, amely igy hangzik: " A Magyar hadsereget kizárólag P rendnek Magyarország területén való fontartásara és határrendőrszolgálrtra szabad alkalma zni"•
