Napi Hírek, 1932. február/1

1932-02-13 [0268]

/Apponyi genfi beszéde. "I. folytatás/ Legyen szó döntóbiráskodási szjrződésokről, kölcsönös támogatásról, gazdasági és társadalmi reformokról, legyen szó az alapokmány egyes rendelkezéseinek módos it ás ár ól, legyen szó- bármilyon különös tennivalóról: mindig a béke felé kell t elánt etünket irányozni. Ez a törvény érvényes ugy a mostani problémára, mint minden egyéb problémára: olyan megoldást kell találni, amely legjobban szolgálja a béke ügyét. Ebben á szellemben ajánlja fel odaadó közreműködését a magyar deleg ció, ellenére azoknak a nehézségeknek, amelyek különleges helyzetéből folynak, Merthiszen alapjában véve mit/ajánlhat unl fel a fegyverkezes csökkentése tárgyában mi, akiknek nincs mit csökkentenünk? Hallottuk,azokat a bölcsességtől áthatott beszédeket, amelyeket Anglia és Északamerika képviselői elmondottak. Az amerikai delegátus jelenléte ezen az összejövetelen, romé lem

; szimbóluma az állandó együttműködésnek. Hallottuk Franciaország bátor kezdeményezését amelynek horderejét ma még nem lehet felmérni. Tisztelet tol láttuk megjelenni körünkben^a német birodalmi llár nagy alakját, aki népének megpróbáltatásai mellett is olyan mériékletto 1 beszélt. Tapsoltunk azoknak a méltányosságtól és nemzetközi szellemtől áthatott szavaknak, amelyek Olaszország tiszteletreméltó képviselője szájából elhangzottak. í delegáció jó ré§zc kifejtette, hogy hajlandók abbahagyni már most a fegyverkezest. Értékes -ha nem is mindenben kielégito indítványokat terjesztettek elő ebben az irányban. De mi, magyarok, semmit sem ajánlhattunk fel ilyen értelemben. A mi részvételünk a közös munkában nem lehet más, mint hogy nyomatékkal kiemeljük azokat az elveket, amelyeknek valamennyi nemzetre való egyenlő alkalmazása feltétele a sikernek, amelyek valóban s~olgálják a fegyverkezés csökkentését a legjobb cél: a béke érdekében. ' ' Mert bizonyos, hogy ilyen -jellegű eredményt kell elérni, valódi eredményt, nem pecig holmi olyan egyezményt, amely-1 az egyes orszáVok talán a rájuk gyakorol ható erkölcsi" és politikai nyomás alatt Írnának alá, más ok a háborúba belefáradva, közönynyel, igazi meggyőződés'nélkül. Egy ilyen leplezett sikertelenség rosszabb lenne,' mint a bevallott kudarc és ezen asm változtatna semmit a különleges érdekektől sug-llmazott sajtó minden harsonája sem. Ez csak olmérgositcná az általános helyzetet, mert az egész világ leplezett meghátrálást látna benne az épannyira erkölcsi, mint jógi kötelességgel szemben, 2£ meghiúsulását"látná ebben azoknak a reményeknek, amelyek sok országra nézve egyedül teszik elviselhetővé a dolgok átmenetileg megállapított rendjét. Jol tudom, hogy 2 nagy muakát nem lehet egy csapásra elvegezni. Valószínűleg szakaszr ól-szakaszra kell haladni, de "legalább arra van szükség, hogv ÍZ első lépés, az az első egyezmény, amelyet a mostani értekezletnek kell kidolgozni, már magában foglalja az egész igazságos gondolatot ás komoly biztosítékokat nyújtson arra, hogy a hátralevő részt is oly n rövid időn belül elvégzik, amint a dolgok természete megenge'' i • De melyek azok az alapelvek, amelyeknek alkalmazása valódi eredményt "bír.tosit ebben az értelemben. Amint mondottam, melyek az alapelvek, amelyekre súlyt kell vetnünk? Számunkra, akik trgjjni vagyunk " népszövetségnek, felesleges erre vonatkozóan elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni. Az alapokmány 8. cikkének rendelkezései állapítják meg ez.ket az alapelvek.tf ezek a rendelkezések kellő szabatossággal intézkednek, de ugynükkor a szükséges rugalmasságot som nélkülözik az alkalmazás tekintetében. Ezek a rendelkezések alsók, amelyek a fegyverkezések BSÖkkontásénak törvénykönyvét tartalmazzák* /Folyt,kőv./