Napi Hírek, 1931. október/1

1931-10-14 [0260]

§ A legkülönbözőbb oldalról /fohászok, hegy a különböző figyasztási iparok heLryzetét az utolsó hetekben az is súlyosbítja, hogy nem csupán azok az osztályok szállították le jelentős mértekben életnivójukat, amelyeket arra gazdasági helyzetük megromlása keny szerit, hanem a vagyonikat és nagyjövedelműek is, akikne. erre tulaidönképen semmi okuk sincseh. Ez a folyamat a fogyasztási iparokat általában, különösképen azonban a tartósabb használatra szánt fogyasztási cikkeket /ruhanemüeket stb./ gyártó iparokat, Valamint a luxusiparokat súlyos helyzetbe hozza és hozzájárul ahhoz, hogy a munkanév kűliség az iparban fokozódjék. Ezzel kapcsolatban Kenéz Béla dr. kereskedelemügyi miniszter a Magyar Távirati Iroda munkatársának a következő felvilágosításokat adta: - A szóbanforgó jelenség előttem is jól ismeretes. A kormánynak természetesen nem áll hatalmában, hogy ez aggasztó tünet elhárítására eredményes hivatalos intézkedés eket tudjon eletbeléptetni. Mindenesetre alaptalannak kell e helyről is kijelentenem azt'.f az aggodalmat, h»gy a fogyasztás:*, indokolatlan csökkentése nélkül aZ úgynevezett külső ismérvek a jövedelmi adóalap megállapítását hátrányossá tehetnék Ez adóügyi rendszabály horderejét - nézetem szerint - a közönség erősen túlbecsülte. Mindössze arról van szó, hogy oly kirive esetekben, amikor a jövedelemadóalap oly alacsonyan van megállapítva^ hogy abból úgyszólván még a kifizetett lakbér költsége sem nyerhet feaezetet, a tényleges jövedelem felbecslése meg fog kiséreltetni. -Magara a szóbanforgó jelenségre vonatkozóan azt szeretném megjegyezni, hegy nem ellentmondás egyrészt a takarékosság fokozásának fontosságát közgazdasági szempontból mindig aláhúzni, másrészt pedig arra figyelmeztetni, hogy a túlzott tak rékosság hatalmas közgazdasági károkat is okozhat, különösen olyankor, amikor - mint mobt ez a jelenség hisáeriaszerü formában tör ki az emberekből. - hiszen bizonyos, hogy a józan takarékosság nagy fontossággal bir. Tőkehiányunk, nagy szegénységünk és a mostani Közgazdasági bajok jelentős részét az idézte clo, hogy a magánosok széles rétegei, valamint a közületek is nem voltak elég takarÓKOsak háztartásaik berendezésénél. A túlnyomó többség a kedvezőbb viszonyok között élvezett magasabb jövedelmük teljességét fogyasztotta állandóan és imikor a viszonyok rosszabbodása folytán a jövedelem csökkent, nem eszméltek idejekorán arra, hogy a kiadásokat legalábbis hasonló mértékben kell csökkente niök, ami a magángazoaságok és közületek eladósodottságánakyo&yik fontos okává vált. Ezzel kapcsolatosan az is nagymértékben hozzájárult bajaink fokozásához, ho^y a tőkegyűjtés'' folyamat Magyarországon olyan lassú ütemű, hogy termelőbe rendezésünk kiépitésére túlzott mértékben voltunk állandóan külföldi hitelek igénybevételére utalva. Rendes viszonyok mellett tehát a takarékosság fokozódását közszempontokból csak melegen üdvözölni tudnám. %ilvánvaló ugyanis, hogy a takarékosság nem jelenti a tekének a forgalomból való kivonását, hanem ellenkezőleg, uj produktív tőkének a keletkezését. Ha valaki jövedelmének egy hányadat megtakaritia, ugy azt vagy saját maga fekteti be kereső gazdaságába, mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi vállalkozásába, vagy pedig pénzintézetnél helyezi el, smely azután azt kihitelezi, úgyhogy ilyenkor a hitel igénybevevője révén kerül a tőke ismét a gazdasági körforgásba. - A mai hisztériaszc-rü takarékossági láz azonban oly tőkék elpusztitátást idézi elő, amelyek nagyobbak, mint amekkora ez a takarékosság által keletkező uj tőkéknek az összege. A gazdasági élet egyensúlya es nyugodt fejlődése ugyanis a különböző termelési ágaknak bizonyos arányaira épül fel, amely arányok a fogyasztóközönség szükségletei" szerint alakulnak ki. , , /Polvt. köv./