Napi Hírek, 1931. február/1
1931-02-14 [0244]
/Kornis államtitkár előadása. I, ftlytatás./ Az ország megcsonkításával előállott helyzet mutatja legkézz elfoghat óbban, hogyan, függ össze a szellemi munkások sorsa és érdeke a nacionalizmussal. A fizikai munkások érdekeit törvények védik az egyes országokban. Igen jellemző a testi munkára való jog egyoldalú védelmére az 1919. évi német birodalmi alkotmány, amely hiven tükrözi az ipari munkának a világháború után való túlbecsüléséi. A 163. § kimondja* hogy minden,német számara meg kell adni a lehetőséget arra,"hogy gazdasági munkája által kenyerét megkereshesse. Ha megfelelő munkaalkalom nem adható számára, szüksége életfenntartásáról gondoskodni kell? Az alkotmány azonban nem szól a szellemi munkások érdekének védelmére, a munkára s eltartásukra yalé jogáról. Milyen orvosszereket alkalmaz az európai szociali^litika a szellemi munkások bajaira? Szanálás, B-lista, halálozás vagy nyugdíjazás esetére tervszerű létszámcsökkentés, takarékos racionalizáslas, ezek az orvosszerek, amelyek a munkanélküliséget csak fokozzák. Mit a testi munkások hatalmas szervezetekbe tömörülve védik érdekeiket hatékonyan, addig a szellemi munkások túlnyomó tömegének jogi helyzete szánalmas. A szellemi munkások serege szinte geometriai arányban növekszik. Amerikában már a középfokú oktatás is ingyenes. Franciaország 1933-ban iktatta törvénybe a középiskolai oktatás ingyenességét. Az utóbbi évtizedekben a középfokú iskolák tanulóinak száma a leggyorsabb ütemben emelkedik mindenütt. Nagymagyarországon 1910-ben 75.409 a középiskolai tanulók száma /nem számitva a polgári iskolákat és középfokú iskolákat/; és a lakosságnak kétharmadától es területének majdnem háromnegyedétől megfosztott Csenkamagyarországcn 1928-ban 60.412 középiskolai tanuló volt. 1901*-ben 4.540 tanuló tett nálunk érettségi vizsgálatot. 191S-ben már 7.381 tanuló. Í sonkamagyaror szágen 1928-ban majdnem ugyanennyi: 7.196. Az egyetemi tanúéit száma ugyanilyen arányt mutat, 1910-ben Nagymagyarországon 13.814 főiskolai hallgató iratkozott be, 1929-ben ösonkamagyarországon ugyanennyi: 13.88f. . A főiskolai hallgatók száma gyors tempóban emelkedik, de a kvantitás megöli a kvalitást, a nyomorgó tömeg lesülyeszti a szinvonalat. Bonyolitja a helyzetet, hogy a kereső szellemi pályákra menő nők száma gyorsan emelkedik. Nagymagyarországon ezer kereső közül 37 férfi volt; tisztviselő, Csonkamagyarorszagon 57, ellenben a nőtisztviselők száma ugyanekkor 31-ről 62-re emelkedett. A megcsonkított országban 18.000-rel több az értelmiséghez tartozó kereső nő, mint N r, gymrgynrországon volt. Budapeszen számuk 17.435-ről 37.#60-ra szökött fel. A szellemi munkások elhelyezkedésének nehézségét mé^cs-k fokozza a géptechnika tökéletesedése. Az irédai üzemek is agyonracionalizálódnak, feleslegessé teszik az embert és nyomorba döntik az alsóbbrendű szellemi munkások seregét. A magasabb iskolákba való növekvő tődulás a kultúra és, a demokrácia eseménye szempontjából örvendetes. Ennek az eszménynek a- mélyén azonban mély tragikum rejtőzik. Ha mindenki kifejti a benne szunnyadó,szellemi erőket a magas műveltségre tesz szert, akkor a felsőbb műveltségi fokú intelligenciánk oly óriási tömege zsúfolódik fel, hogy megfelelő szellemi munkaalkalomhoz és megélhetéshez nem jutva, a társadalmi szerkezet t egyensúlyát teljesen kibillenti. Azok az eszközök, amelyekkel a szellemi,munkások sorsukon javitani iparkodnak, részint elméletiek, részint gyakorlatiak. • /Folyt, köv./ *
