Napi Hírek, 1930. április/2

1930-04-27 [0225]

/Kecskeméti ünnepség. Első folytató*./ - Temetőbe gyülekeztünk^ a kecskeméti öreg Szentháromság temetőbe és velünk gondolatban Katona József sirja kire sereglik ma az egész magyarság. Kezünk koszorúval, szemünk könnyel teli. de szivünkben nem a gyász sirámai kerepelnek, hanem az igazság feltámadásába vetett hit harangzugása zeng. Er.ért oly találó, hogy Katona Jóssef halálának százados fordulóiát, amely a nagyhét során köszöntött ránk, most; húsvét Álle lujás nyolcadán ünnepeÍjuk, A koszorulc, amiket hoztunk, a magyar tavasz virágai, az elmúláson diadalmaskodó Katona József halhatatlan emlékének szóló hódolat*, Am könnyeink nem a halottat siratják, akit pedig ma harmadszor temetnek. Amikor száz óv előtt előazör nyilt meg az áldott kecskeméti föld öle. hogy visszafogadja'keblére legnagyobb szülöttjét, nem az volt Katona, Jór.sef első temetése, Már korábban; már élve befalazta az ő alkotó G-eüiuszát es élotkedvét a megnemértés, a közöny, az idegen divat és a ' méltatlan kritika. A költő halála, az volt Katona József első temetéso. Azután már - most száz éve - csak Kecskemét város tiszti főfiskusának tetemét tették le hozzáillő kegyelettel az anyaföldbe. Es ma - a harmadik temetéskor - a halhatatlan költő és feltámadt Bánkja évszázados diadalutiának fényes állomásán immár a magyar Shakespeare diszes emlékét álljuk körül. Erre a'si-rra. amelynek * Jtátona József szavai szerint az "ölelése a mienk", • nem ugy mint ozernyi ezer meggyalázott magyar síré - erre a sirra. melyről eltávozott az elmúlás gyásza, nincs miért könnyűt hullatnunk.A mi fájdalmas keserűségünk zokogó felnője a magyar sorsot siratja, azt a méltatlan sorsot, amely a magyar géniusszal annyiszor meg annyiszor járat Kálváriát, Ezer év során, sok ezernyi ragyogó szellem, kisugárzó energia, világraszóló nr,gyar tehetség: - szinte megannyi tragédia,. A magyar szellemi élet törtenete szinte szünetlenül pompázó költséges tűzijáték, amely ragyogva eget viv és korán kihunyva a porba hull,, A külföld arénája előtt,'ha olykor felfigyel rá. szinte könnyebben arat tapsot, mint idehaza, ahol a megnemértés, a guny, a lekicsinylés, az idegen majmolás és irigy kevélység sietve oltja el azt a tüzet, amely magasra törő ma&yar energiákat forral. Mi a fenyas temetések nemzete vagyunk, amely az élő te he ts égek "előtt nehezen és ritkán hoeol. meg kevesbbé tart ki mollette. Nemzet, amely ontja és sietve felórii, felfalja a tehetségeket, hogy későbbi nemzedékek tegyék aztán jóva a holtakkal szemben, de, ismételjék is meg - sajnos - az élőkJwl szemben az elhunyt nemzedékiek vétkeit, . , , Wincs.aki számmal felmérje, nincs, aki felbecsülje és meg kevesébe akad, aki elismerje és megbecsülje az ezer éven át elpazarolt derékon tört vagy csirájában glfojtott magyar tehetséget és energiát. /irolytatása kötfretke zik/