Napi Hírek, 1930. április/2

1930-04-27 [0225]

Ki beszél, ki tud, ki emlékezik, - hogy a számosak kö­zül csak kettőt említsek, m Irinyi Józsefről, aki a gyújtót találta, fel, ami nélkül a világot már el sem tudjuk képzelni: - vagy Jedlik k­nyosról, a dinamók atyjáról, az utolsó félszázad csodával határos tech­nikai fejlődésének mindent megelőző magyar útmutató járói?* Senki, A világ nem vesz rólunk tudomást, kiestek a haladás történelméből, amely pedig nélkülük csonka és összefüggéstelen. Idegen éle Íme ssógó > lett ^emcsak a mérhetetlen vagyoni haszon, hanem a felbecsülhetetlen dicsőség is. Akiktől pedig nem tagadta meg a sors a világhírt,'bár magyar ágyékból születtek, azok'közül nem egy - mint Ajtósy-Dürer, ­fcdegen pantheonok fényét emelik, Es hol vesztek a Bánk bán testvérei, amelyek Katona Jó­zsefünk lelkének mélyében nemzódni készültek? Derékon tört a magyar shakespeari fejlődés és a magyar shakespeari drámasorozatból csak szo­morúan magyar egyke lett, A nagyvilágban népek, varosak, fejedelmek művészetsze­reteto, nemes becsvágya,'hatalmasak gazdagsága vagy műpártolók össze­fogása vihar álló fészket, egetvivo szárnyalat teremtett a tehetségek szamára. A magyar tehetség • : sorsa századokon át alulról legtöbbször közöny, felülről - Oh meráni átok! - gyakorta elnyomás, nem egyszer ül­dözé s. Aki megírja egyszer a magyar géniusz történetét ugy, hogy a még felfedezhető, elvetélt, eltaposott, félbenmaradt, szárnya­szegett, kisajátított tehetségeket is a világ szeme elé'tárja, hatalmas kötetet alkotni, számosaknak fog igazságot szolgáltatni, - a magyar.gé­hiusz ajkára pedig nem adhat találóbb jelmondatot, mint Katona Bánkjá­nak szavait: "Nincsa teremtésben vesztes, csak'én, ,Nincs árva, csak az én gyermekem." Árva gyermek Katona Bánkja is, amely félrelökve • étlen­szomjan várja a dicsőség lakomáját, amelyre elhivatni született. Tős­gyökeres magyar a nyelve, nemesen magyar minden jellemvonása, - keserű­en magyar a mostoha sorsa is, Es mégis eljött az a nap is, a költői i­f azságszolgáltatás napja, amelyen az árva gyermek királyi székbe ült. elöltötte palástját, amit Katona álma szőtt és költészete varrt ki é­kes himmel. Százados magyar keservek ékesen zengő szavával újra meg újra bekopogtat paloták es kunyhók ablakán, nagy ur és pór szivén int­ve és kérave: egyek vr.gytok-e. ha idegen, na'meráni érdek lopja be ma­gát nyakatokra? Tudjátok-e, mit kell tennetek, ha "....tulajdonunkat el­Vevé s od>adta a hazájabéli Cinkosinak, kihúzta a szegény 'Magyarnak a kezéből a kényért's*... »; . lerontatá atyáink várait?..." És Petur felel is; - egy ezredévi szenvedés tör ki szavában: " üsd az ' Orrát, magyar, ki bántja a tiéd!" /folytatása következik/

Next

/
Thumbnails
Contents