Napi Hírek, 1929. október/1
1929-10-15 [0212]
§ A Magyar Távirati Iroda jelenti: A gépjarámii felhasználásával keresetszerüen űzött személy- és árufuvarozást, amelyek egyszerű iparigazolvány alapján űzhető szabad iparok voltak,^ 1922. XII. törvénycikkbe foglalt ipar törvény-novella engedélyhez kötött iparoknak minősítette. E törvény azonban ugy szol varosak felsorolását adja az ily vállalat engedélyezésénél figyelembe veendő különleges iparrendészeti körülményeknek, a r nélkül, hogy az a-fajta vállalkozás megítélése tekintetében közlekedéspolitikai szempontból irányt szabna. E feladat a közigazgatási gyakorlatra maradt, amely a konkrét ügyek intézése kapcsán voüst kénytelen törvénypétid rendelkezésekkel irányelveket kitűzni. Ugyanis a kÖzhasználatdfcgépiárómű*«vállalatok az egyéb közlekedés rendjébe viszonylag késün léptek be és igy a legkülönbözőbb érdekekkel kerültek Összeütközésbe. Ezeknek az érdekellentétefenek méltányos kiegyenlítésére azonban az iparűzésre yonatközó jogszabályok kellő alapot nem nyújtottak. Igy alakult ki az a nézet, hogy a kczhasználatii/gépjárémü-vállalatokat az ipartörvény hatájja alól egyáltalában ki kell venni és jogviszonyaikat külön törvényben kell szabályozni Az érdekek összeütkozáse mindenek előtt a gépjárómü-váll álatok és a vasutak, mégpedig nemcsak az államvasutak, hanem a magánvállalkozás kezében levő helyiérdekű és közúti vasutak között állapítható meg, amelyeknek egyaránt erőse* versenyt okoznak. Bár kisebb mértékben, de azért lényegében hasonló a helyzet a hajózási vállalatokkal szemben is. / De a gép járómü-vállalatok érdekei egymás között is összeütközésbe juthatnak,^ha járataik részben vagy egészben ug 7 anazonfutvonalon haiadnak, i ovábbá nem csupán a különböző vállalatok* helyközi járatai, hanem a helyközi és a helyi forgalmat lebonyolító járati, valamint a rendszeres garatot,fenntartó és az alkalomszerűen esetenkint fuvarozó vállalatok erdekei kerülhetnek összeütközésbe. fok A törvény feladata tehát az, hogy a közhasznaiatitgépjárómüvállalatokat a közlekedés általános rendjébe teljesen beillessze, a különböző érdekek között méltányos kiegyenlítést teremtsen, a különböző közlekedési ágak helyes összemüködését-biztosítsa, végül hogy ennek jogalapját és módozatait megállapítsa. k felmerült közlekedéspolitikai kérdés magva kétségtelenül a vasút es a gépjárómüfuvarozás egymáshoz való viszonyának szabályozása. Első tekintetre a fuvarozási lehetőségek korlátlan szaporítása, továbbá az látszik kívánatosnak, hogy a gép járómüf uvarozás megszór itás P-élhül, szabadon űzhető legyen, $zzel szemben nem szabad elfeledni, hogy # MagCyaror szag első sorban, mező gazdasági tömegcikkek szállítására és kivitelére van utalva. Márfpedig tömegcikkek távolsági forgalmát kétségtelenül mindég a vasutak fogják a legrendszeresebben és a legmegbízhatóbban lebonyolítani. Minden tömegszállitó berendezésnek azonban _ gyüjtőterepT e és a gyűjtéshez bizonyos időközre van szüksége. Helytelen volna tehát az a közlekedési politika amely megengedné, hogy nyerészkedő apró yállalatok^lyan rendszerességgel es olyan megbízhatóan,mint a vasut/nem tudják, ennek forgalmát szétforgácsolják. c /Folytatása következik/ amelyek a közlekedési igényeket 7 kiszolgálni.
