Napi Hírek, 1929. szeptember/1

1929-09-10 [0210]

/Apponyi beszéd, I.folytatás./ ' Kétségtelen azonban, hogy az "általános okmány" ebben a tekintetben - a genfi jegyzőkönyv nyomdokain haladva, megtalálja az eddig lehetséges legjobb megoldást, amely meg a békéltető eljárásban is a lehetőség legnagyobb mértékéig biztosítja az eredményt. Iveken keresztül mindig a kötelező döntőbíráskodás ügye mellett harcoltam itt és mindég hirdettem, hogy a népszövetségi alapokmány egyik legnagyobb hibája, hogy csak fakultatív módon mondáa ki - meg jogi kérdésekben is - a birósághoz , vagy döntőbiráskodási eljáráshoz való folyamodást. A mostani fordulat nagy örömmel és teljes megelégedéssel tölthetne el. ha nem állana fenn a lehetőség arra, hogy az államok a fakultatív záradékhoz* , vagy az általános okmányhoz való csatlakozásukat fentartásokhoz kössék. A fentartások lehetőségét azért tartották fenn, hogy megkönnyítsék a csatlakozást és biztonsági szelepet biztosítsanak azoknak az államoknak számára, amelyek csak habozva vállalnák ezt a kötelezettséget. Azt hiszem azonban, hogy ezzel tévedést követtek el

; mert ezen a biztonsági szelepen keresztül elpárologhat mindaz a kötelesség, amelyet az államok magukra vettek. Azok a hatalmak, amelyek csatlakozásukat - akár a fakultatív záradékhoz, akár az általános okmányhoz - bejelentették, nem említették meg, hogy fentartások nélkül csatlakoznak-e, vagy pedig fentartásokat fűznek aláírásukhoz és nem említették meg," hogy amennyiben fentartásokkal óhajtanak élni. njilyen természetűek lesznek ezek a fentartások. Pedig voltakepen aláírásuk értéke ezektől a fentartásoktól.függ. A fentartások következtében megvan- a lehetőség az olyan aláírásra, amely látszólag kielégítő, valójában azonban gyakorlatilag értéktelen. Az egyedüli kifogás, amelyet az általános okmánnyal szemben tehetek éppen abban áll, hogy a fentartások lehetőségeinek felsorolásában valamivel meg tovább ment mint az állandó nemzetközi biróság statútuma. Igaz, hogy azzal a korrektivámmal,hogy Ítélet mondja ki, vájjon fenforognak-e vagy sem azok a feltételek, amelyek mellett ezek a fentartások alkalmazást nyernek. Vannak fentartások, amelyek kimondják, hogy a kötelező döntőbíráskodás nem alkalmazható a jövőben létesülő szerződésekre. Más fentartások szerint a kötelezp döntőbíráskodásnak nincs helye azokban az ellentétekben, amelyek az eddig megkötött szerződések és a békeszerződések értelmezéséből folynak. Minthogy azonban mindazok az ellentétek, amelyek felmerülnek, közvetlen összefüggésben állanak, " - ha jogi természetűek - a békeszerződések érteimezesévei, bizonyos, hogy az olyan csatlakozásnak, amelyhez ilyen fentartást fűznek, a jelen pillanatban nincs semmi reális értéke és nincs - legalább ránk nézve - semmiféle jelentősége. Éppen ezért türelmetlenül várom a bejelentést hogy milyen fentartásokkal élnek az egyes államok, mert csupán ezeknek a fehtartasoknaffl ismeretében alkothatok végleges véleményt az elért haladásról. A csatlakozás azonban önmagában nem elégj a fejlődés értéke azon ' is múlik, hogy biztosítsák a birói hatóságok Ítéletének feltétlen tiszte7 létben tartásat. El kell tűnnie annak a végzetes áramlatnak, amely az utóbbi években megnyilvánult ós amely arra törekszik, hogy bizonyos nemzetközi birói szervezetek eljárását politikai forumok felülvizsgálata alá bocsássák. A birói hatalom egész értéke azon fordul meg, hogy a bíród tevékenység érinthetetlen legyen és hogy azt megóvják minden politikai behatástól. /Folyt.köv./