Napi Hírek, 1929. szeptember/1
1929-09-10 [0210]
/Apponyi beszédének 2.folytatása./ Az elhangzott nyilatkozatok után számitok arra, hogy ezek az áramlatok eltűnnek. Számi tok arra," hogy a nemzetek - nagyoK és kicsinyek egyaránt meghajolnak a biróság, vagy a döntőbiró Ítélete előtt még akkor is, ha az adott esetben ellenük szólnak. A nagy nemzetek semmivel sem emelhetik jobban tekintélyüket, mintha jó^szivvel fogadják el azt az Ítéletet, amelyet vala. mely kis nemzettel támadt ellentétükben velük szemben hoztak. íme ezek a vonások azok, .amelyekkel a világosság és a szabatosság kedvéért ki akartam egésziteni az Önök elé táruló képet. Altalánosságban azonban öpömmel állapíthatom meg, hogy óriási lépéssel haladunk előre, olyan lépéssel, amelyre néhány érvel ezelőtt még senki sem gondolt. ' A vita folyamán felmerült problémákkal foglalkozva Apponyi Albert gróf elsősorban a kisbbbségek védelmének kérdését érintette. - Emlékeznek Önök valamennyien - mondotta hogy ennek a Ijérdésnek azok a felszólalások adtak egy csapásra időszerűséget, amelyeket a mult évi közgyűlésen olyan férfiak mondottak, akiknek saját országuk szempontjából semmiféle érdekűk sem fűződik ehhez a kérdéshez. Hollandia és Kanada képviselői voltak azok. akik a kérdést szőnyegre hozták ós ezzel alkalmat adtak a későbbi tárgyalásokra és tanácshatározatokra. Nem akadok most behatóbban foglalkozni ezzel a kérdéssel. Felfogásommal teljesen megegyezik az, am:t ebben a tekintetben a német birodalmi külügyminiszter elmondott, csupán néhány megjegyzést kivánok az ő észrevételeihez fűzni. A magam részéről a kisebbségi panaszokkal szemben követett eljárás leglényegesebb hibájának azt tartom, hogy a panaszosoknak nem . jutnak tudomására azok a válaszok, amelyeket az érdekelt államok a tanács ele terjesztenek. Ezzel a válasszal rendszerint lezárják az egész kérdést. Am előfordulhat, hogy az illető államok nyilatkozatai tévedéseket tartalmaznak, amelyeket a panaszosok képviselője egyetlen szóval tisztázhatna. Enélkül a tisztázás nélkül a kerdes nem oldható meg kielégítően. Kétségtelennek látom, hogy . itt olyan hézagról van szó, amelyet ki kell tölteni. Megértem, hogy nem akarják a peres fél minőségével felruházni a kisebbségek képviselőjét valamely állammal szemben,de még akkor is. ha ezt a minőséget forma szerint nem adják meg szamára, lehetséges, sot szükséges is közölni vele a panaszával szemben felhozott észrevételeket és alkalmat nyujtani t neki, hogy a maga ellenészrevételeit megtehesse. Egyetértek Stresemann külügyminiszterrel abban, hogy a kérdést még nem zártak le a madridi tanácshatarozatokkal. Ezek a határozatok.mindenesetre bizonyos javulást jelentenek, de a változtatások igazi értékét csupán a tapasztalat fogja megmutatni. Egyetértek Stresemannal abban is, hogy nagyolj, kívánatos, hogy a hatodik főbizottság foglalkozzék ezzel a kérdéssel és terjesszen részletes jelentést a közgyűlés elé. A másik kérdés, amihez szólni kivanok, a leszerelés ügye. Hallottuk erre vonatkozóan a mostani közgyűlésen a brit külügyminiszter es a francia külügyminiszter rendkívül érdekes nyilatkozatait. Akik tagjai voltak az 1924. évi közgyűlésnek, visszaemlékezhetne^azokra a nyilatkozatokra, amelyek ott MacDonald és Herriot részéről elhangzottak és megállapíthatjáK, hogy a leszerelés kérdésében ma is ugyanaz az eltérés áll fenn a francia és az angol álláspont között. Az^angol álláspont ma is, mint 1924-ben, azt vallja, hogy a bizton.*ság tekintetében a vállelt kötelezettség erkölcsi súlya elegendő oltalmat biztosit minden olyan cselekménnyel szemben, amely a beke fentartását sértené. Ezzel ellentétben a francia delegáció - 1924-ben ugyanúgy mint ma - azt hiszi, hogy a biztonság problémáját önmagában kell megvizsgálni. /Folyt.köv./
