Napi Hírek, 1929. augusztus/2

1929-08-24 [0209]

/Szterényi báró genfi kartell-előadásának'I.folytatása./ Szükséges rossznak lehet őket általában tekinteni, sokszor azonban-gazdasági szükségszerűségek. Természetes gazdasági fejlődésnek az eredményei. Létrejöttük ellen hiábavaló minden küzdelem; legjobb bizonyság erre az Egyesült Államok egykori kartelltilalmának fiaszkóia. Ezek az alakulatok igen sokféle tormában jelentkezhetnek. így lehetnek kondiciókartellek/amelyek az eladás feltételeit szabályozzák/, rayonáló kartellek/területi beosztás céljából/, árkartellek, termelési kartellek, kereskedelmi kartellek, stb. Vannak azután ezek mellett kevésbbé szoros kapcsolatú alakulatok, munkaközösségek és így tovább. Másik, sokkal fejlettebb szervezet a trust, a koncern, a szindikátus és hasonló alakulat, végül a holding-társaságok. Wiedenfeld aa 1927. évi világgazdasági konferencia számára készült tanulmányában szép. exakt meghatározását adta, mi óéiból alakulnak meg a kartellek és a trustök. Ez a meghatározás azonban első sorban a jogi szempontokat veszi tekintetbe s az előadó kiegésziti ezt a következő gazdasági szempontokkal: Eltekint ve azoktól a kivételes esetektől, amikor a kartellek a termelés lehetőségét kivánják biztosítani és ilyen módon gazdasági szükségszerűséget jelentenek, a kartellek célja általában a fogyasztás-, illetve piac~ feletti uralom biztosítása, sőt sok esetben biztosítása az aralomnak a munkasok' felett is, anélkül, hogy mindez az erőszak a termelés fokozását is célozná. Más szóval: ezek a szervezetek' — eltekintve az említett kivételektől —

t általában nem arra törekednek, hogy a termelés fokozása utján a fogyasztás is emelkedjék. Céljuk sokkal inkább a verseny kikapcsolása. A karéellekkel szemben a trustök vagy koncernek általában olyan szervezetek, •amelyek célja a racionalizálás utján a termelési költségek csökkentése, ami által hatásuk a fogyasztás növelésében is nyilvánulhat, A szabad verseny kikapcsolásának veszélye azonban itt is fennáll s a racionalizálás folytán, legalább is átmenetileg, fokozódhatik a munkanélküliség is. Egészen más megítélés alá esnek azok a máé említett kartellek, amelyek a termeles szabályozása céliából szükségszerűen keletkeztek. Válságok esetén sokszor az államhatalom is kénytelen beavatkozni a termelésbe. Ilyenkor nem egyszer a kényszerkartellek különböző nemeit teremti meg az állami beavatkozás. Az állami beavatkozás elvileg helytelen, gazdasági válságok^esetében azonban kötelessége az államhatalomnak segitőleg közbelepni. Csak ilyen esetekben lehet tehát a kényszerkarteli jogosultságát elismerni. Ilyen fcényszerkartelleket látunk Német-, Olasz-, Spanyolországban és Romániában. Az előadó Magyarországon kereskedelemügyi miniszter korában előrelátta

#

a háború alatt, hogy a háború után a fogyasztóképesség nagymértékű csökkenésével kell számolni s hogy a fogyasztóképességet csak a termelési költségek megfelelő csökkentésével, tehát racionalizálással lehet majd ismét emelni, E célból 1918-ban kényszerkartelieket kívánt minden iparágban bevezetni s a papiros- és építőipari szakmákban e kényszerkarteHálást végre is hajtotta. Ezután következett azonban az összeomlás s a magyar gazdasági élet fejlődése más irányt vett. Szterényi báró ezután ismertette az 1927.évi genfi világgazdasági^konferenciának a kartellkérdésben hozott határozatát, amely teljesen egybevág az eddig elmondottakból levonható következtetéssel, azzal t*i.,

/

hogy a kartellek es a trustök olyan gazdasági szervezetek, amelyek gazdasági szükségszerűségből keletkeznek s ezért megalakulásukat elvileg megakadályozni nem tehet. E szervezetek lehetnek károsak, ha csak a kartelltagok előnyeit tart iák szem előtt, lehetnek azonban hasznosak, sőt sokszor a termelés szempontjából egyenesen szükségesek is. /Folytatása következik./