Napi Hírek, 1929. április/2
1929-04-25 [0201]
T ^A.^gy 31 :, Távirati Iroda jelenti: A képviselőház pénzügyi bizottsága Iyady Bela elnöklete alatt ma délután 5 érakor folytatta a kereskedelmi g I k SP, csol f to s üzemek költségvetésének tárgyalását. A kormány részéről.Herrman Miksa kereskedelemügyi miniszter és Wekerle Sándor y pénzügyminiszter jelent meg az ülésen. i , ^i + H o^ r ? an g}ksa kereskedelemügyi miniszter szolalt fel először és reflektált Sándor Pálnak az.államvasutakkal kapcsolatban tegnap felhozott adataira. Az adatok nagyjáWl helyesek. Sándor Pál azonban az államvasutak ügykezelését kedvezőtlen színben tüntette fel. holott az államvasút a szerződések megkötésénél teljes gondossággal járt el s a szerződéseket a minisztertanács,részben korrigálva, helyben hagyta. Sándor Pál abból indult ki, hogy a felsosziléziai szén a nagyobb Ica lória- érték mellett is olcsóbb a magyar szénnel. Banyaarakra alapítja számitásait és arra a következtetésre jut, hogy 12 millióval többet fizetünk a hazai szénért mintha íelsősziléziábcl hozattunk volna szenet. A határig való fuvarköltség a 9 pengő 29 filléres felsősziléziai szénnél 16 pengőnél többet tett ki ugy hogy az együttes költség 25 pengő 38 fillér. Ezénkivül bizonyos védelmet nyújtottunk a magyar termelesnek és pedig 23 fillér a bélyeg iH e tef> rt avámkezeles 1.60 pengő, az átalányozás 1,60 p. és a statisztikai illetek 0.07 p., összesen 3 pengő 50 fillér. T e hát 28 pengő 88 filléres árral lepi at a határt a felsősziléziai szén. A tatai szén ára 21 pengő 40 fillér a pécsi.szén 27 a salgótarjáni 17,95 p,. Van azonban itt kalóriaertek-külünbseg is. Az államvasút az 1000 tonna kalóriaértéket szokta számításba venni. Az eredmény a következő: 1000 tonna kalória ára felsősziléziai szénnél 4 .23, ostrauinál 4.28, tatainál 4.06. pécsinél 4.49, a salgótarjáninál 4,18 pengő. A legdrágább tehát a pécsi, utána következik a külföldi és végül a legolcsóbb a tatai szén. Az államvasutak átlagos szénf ogyasztési 120,000 normális tonna, azaz olyan szén,amelynek kalória tar talma 4.350. Tatai szénből egymillió tonna kellene és ennek ára 21.4 millió pengő. Ha Sziléziai szenet veszünk, akkor éhből csak 760,000 tonna kell .amelynek ára 22.5 millió penj^őr Ha a vámvédelmet lecsapjuk, akkor 19.2 millió pengőbe kerül, ez az utóbbi szén, tehát 2.2 milliót takaritanánk meg. Ez a megtakariás azonban megtérül az államnak a vámvédelmi illetékek, forgalmi adó stB. formájában. Ez volt' az a fegyver amelyet a tárgyalásoknál az államvasutaktal szembe szegeztek. Az államvasutnak mégis sikerült eredményeket elérni a tárgyalásoknál.1924ben,az árvizsgáló-bizottság megszűnése után, a pécsi szán ara métermázsánként 3.65 pengő volt. Az ár fokozatosan csökkent ugy hogy 1929-ben 2.64 pengőre esett. Ugyanigy esett a salgótarjáni 2.69-rol ll|75~re és a Magyar általánosnál a szén 2.87-ről 2.11-re. Nem érheti tehát az államvasutakat vád abban az irányban, hogy könnyelműen jártak volna el,vagy a szénkartelnek kedveztek volna. (an Sándor Pál Azt kérdi, hogy} lehetséges. , hogy a sziléziai szenet ab bánya tudják,adni 9.29-ért. Ennek egyik oka az, hogy a szállitási költséf et az itteni vállalatok is kihasználjak és a termelési viszonyok is külön özőek. Tata szerencsés helyzetben van. de nem lehet rászoritani, hogy lényegesen alacsonyabb árakat adjon, meri; akkora végső konklúzió az volna, hogy árvizsgáló-oizottságokról és a tiszta nyereségek maximálásáról kellene beszélni. Igy iparpártolast elérni nem lehet. A salgótarjáni bánya sok helyen kimerüli; és az uj feltámkok ezekkel az árakkal épen csak hogy megél- • hétnek, A pécsi bányászat tul messze ment az invesztíciókban a háború alatt. /Polvtatása következik/
