Napi Hírek, 1929. március/2
1929-03-20 [0199]
/ A külügyi bizottság liláse, második folytatás./ Hangsúlyozza, hogy Magyarország az állandó nemzetközi biróság kötelező igénybevételét minden fenntartás nélkül.vállalta. - A beterjesztett törvényjavaslatokat a maga részéről elfogadja. Lukács György volt a következő r elszólaló. Csatlakozott ápponyi Albertnek ahhoz a felfogásához, _Jiogy mindenek előtt a fennálló kisebbsági szerződések keretében kell az eddigi perverz eljárási rend javítására törekednünk. A mai helyzetben ugyanis a kisebbsági panaszok igazságos elbírálására nem lehet számítani s mindaddig, amig ez biztosítva nincs 2 maga a kisebbségi jogvédelem is illuzórius. Nem tartja megengedhetőnek, hogy a kisebbságeket el akarják zárni a jogaik védelmére kijelölt forumoktól, a Nemzetek Szövetsége tanácsától ás az állandó nemzetközi bíróságtól. Minthogy a tanácsnak kötelessége, hogy a kisebbségi jogok védelméről gondoskodjék, elvileg nincs szükség arra, hogy valamely konkrét panaszt a tanács egyik tagja magáévá tegye, hanem a tanácsnak ettől függetlenül is, azaz ilyen panasz hiányában is kötelessége a kisebbségek helyzetével foglalkozni. Azzal a törekvéssel szemben, hogy az utódállamok szuverenitás sukra hivatkozva akarnak kibújni a kisebbségi kötelezettségek teljesítése alól. hangsúlyozni kell, hogy ezek az államok a kisebbségi szer-^ ződések aláírásával önként vállalták s&iverenitásuk ilyen irányú korlátozását. Helyesli, hogy a^hágai állandó nemzetközi biróság kötelező igénybevételére vonatkozó okmányt aláirtuk ás helyesli azt is, hogy a Kellogg paktumhoz csatlakoztunk. Lakatos Gyula fölszólalásában Titulescunak a párisi nemzetközi diplomáciai akadémián tartott fölolvasá-ával foglalkozott, amelyen Titulescu annak a felfogásának adott kifejezést, hogy minden államnak csupán erkölcsi kötelessége az, hogy a kisebbsági jogokat biztosítsa. r zzel a felfogással szemben a legteljesebb határozottsággal kell állást foglalnunk. Tudnia kell a nemzetközi közvéleménynek, hogyha kisebb sági szerződésekben vállalt kötelezettségek nem egyoldalúan vállalt kötelezettségei az utódállamoknak. A párisi szerződések bevezetése világosan megmondja, hogy az utódállamok a kisebbsági szerződéseket a területi nyereségek ellenértékeként kötelesek vállalni. Felhívja a figyelmet arra, hogy azt is szorgalmazni kellene, hogy. a kisebbségek kérdésével foglalkozó népszövetségi bizottság döntéseit ne kössék az egyhangúság követelményéhez, mert ebben az esetben egy hatalom ellenkező állasfoglalása meggátolná az ügynek tó* vábbvitelet. Történelmi jelentőségűnek tartia, hogy a magyar kormány a kötelező döntőbíráskodás elvét magáévá tette. Mint jellemző körülményre mutat rá arra a tényre, hogy a kötelező döntőbíróság igénybevételéhez addig a győztes hatalmak és az úgynevezett utódállamok - Ausztria, kivételével - ném járultak hozzá. Az a reménye, hogy a nemzetközi viták elintézésénél követendő eljárási szabályok fokozatos tökéletesítése ás olyan fórumoknak kialakítása, amelyeket ilyen vitás esetekben igénybe lehet venni, természetszerűen magával fogja hozni magának az anyagi jognak fokozatos kiépítését is.
