Napi Hírek, 1929. január/1
1929-01-08 [0194]
/Győri tudósítás l-f oly tatása./ - A nagy szociális kérdésnek két vágánya van, az egyik a szociálhygiéne, a másik a szociálpolitika. A szqijcjalhygiéne a szociálpolitikának egyik igen jelentős ágazata, mert lehetetlenség a közegészságügyet elválasztani akar elméleti, akár gyakorlati szempontból a szociálpolitikától. A szociálhygiéne egyik bástyája az a kórház, amelyet Győr nemes közönsége állított^ s amelyet végigtekintve megállapítottam/és legyen ez dicsérete alkotóinak^-hogy olyan kórház, olyan gyakorlati módon épült, hogy minden szakférfiúnak és azoknak, akik az egészségügyet szociálpolitikai módon szeretik, minden kívánságát kielégíti. Nem költöttek pénzt cifraságra, de bő kézzel történt gondoskodás mindarról, ami szükséges, s ez dicséretére válik tervezőinek és terveztetőinek, akik^szerető gondossággal létrehozták. - A szoűiálhygiénének sokfele ágazata van, amelyek nem kerülik ki a kormány figyelmét. A szoicálpolitikáról azt tartom, hogy'a múltban sokkal több_gondot fordítottunk a szociáldemokrata etaQélet leküzdésére, mint a szociális kérdések gyakorlati megoldására. A$szociáldemokrata elmélet ma már . tulajdonképen saját körében sem élvezi azc az evangéliumszerü hitelt, amelyet élvezett különösen ifjúságának első évtizedében, bar igazságos ember lévén, tárgyilagosan megállapítom 5 hogy a szociáldemokrata elmelet megszületésének első évtizedében termékenyítőén hatott a szociális kérdések tárgyalására és tárgyalóira.. Ma azonban, amikor a szociálpolitikai elmélet minden ágazatban könyvtárakra menő kötetekben majdnem tökéletesen tisztába tette azokat a nagy^ alapvető kérdéseket, amelyeknek tisztánlátása nélkül a gyakorlathoz hozzányúlni nem lehet, a szociáldemokrata elméletnek nincs olyan fontossága, mint volt akkor, amikor akcióba próbált öltözködni, s anélkül, hogy több ismeretet vitt volna be a tömegek lelkébe, nem hozott más eredményt, mint azt, hogy a szervezeti öntudatot igyekezett kivirágoztatni s ezzel a dinamikával még politikailag is hatóerővé vitte elő a szervezett tömegeket. Ezt is érdeméül irom fel. Abban az időben semmiféle más tényező nem karolta fel akkora hatékonysággal a meglehetősen nagy elhagyatottságban élő alsó rétegeket, a tőkével szemben álló munkásrétegeket, mint ez a nézetem szerint is téves irányzat, de, ismételem, el ismerem erdemét, mert amikor az állam és egyház,a társadalom és a rendek nem tartották elég fontosnak ezt a kérdést, ^akkor a szociáldemokrata elmélet karolta fel, ami végeredményben tehát mégis csak az emberiség nagy átlaga jólétének emelésére szolgált. - A szociálpolitika elé elméletben és gyakorlatben egeszén más célokat kall kitűzni, körülbelül azt, amiről már több alkalommal szólottam, s amit a szolidarizmus elnevezéssel emiitettem mindig én, aki helyzetemnél fogva a legvilágosabban látom a magyar társadalom szükségleteit és azokat a nagy eltolódásokat, amelyek a társadalom belső szervezetében a háború és a forradalmak után mutatkoznak. A tár fisadal ómban bizonyos egy önsúlynak ^kell lennie, hogy harmonikus lehessen a társadalom fejlődése, hiszen a harmónia már mint fogalom a kiegyensúlyozottságot jelenti. A háború, amely kegyetlen kézzel_csapolta meg a nemzdt vérét és aranyát, mert mind a kettőből történelmileg is jelentős mennyiséget vett ki, a nemzet meggyengülését okozta s következménye az volt, hogy a nemzet társadalmi, gazdasági, kultúráiig és szociálpolitikai struktúrájában eltolódások állottak elo. A szociálpolitikusok azt mondják, hogy egy nemzet életében.ejgy történelmi korszak átlagát véve, a szegénységnek és a gazdagságnak koefficiense ugyanaz. Nem kívánok ez aíkalortimal vitába szállni ezzel az állítással, bár szó fér hozzá. Nem áll az, hogy a nemzet gazdagságának koefficiense nem'változna meg. s hogy a szegénység koefficiense is ne szenvedne változást. Nekem temérdek alkalmam van látnom azt, hogy megváltozott. A gazdagságot nem látom, vagy csak itt-ott látom sűrűsödési pont ját ; a szegénység pedigPszirrte nemzeti zsoltárrá lett a háború és forradalmak utan. f a vJlUei^e, /Folytatása következik/
