Napi Hírek, 1929. január/1
1929-01-08 [0194]
/ Győri tudósitás- (folytatása./ - Nemcsak a háború és a forradalmak okozták ezt, amelyek meggondolatlanul durva és romboló kézzel emésztették el a gazdagságot és tenyésztették a szegénységet, hanem azok a kezek is, amelyek történei emigazitásra érkeztek magukat hivatottnak, s a háború befejezése után báke-felkialtással,szerződések gyártásával . 'helyzeteket teremtettek Európában, amelyekbe mint egy történelmi szántóföld véres barázdái^belévetetták a szegénységnek, mégpedig a stabil, a gyógyithatatlannak látszó szegénységnek termo magvait. Nagy baj, amikor valaki történelmet csinál és azt ugy végzi, hogy a véres barázdákba könnytől ázott magvakat vet el, mert ezekből a magvakból véres vetés keletkezik, saki békét akart teremteni, a béke vetése helyett a háború szörnyű aratását'várhatja, A békekötések azok a tényezők, amelyek a gazdagság és a szegénység koefficiensét és vele a társadalom belső struktúráját anynyira megvált oztat ták. - Egy nemzet intelligens társadalmának, amely öntudatára ébredt saját helyzetének, függetlenül a tiále messzeeső tényezőktől, magának is meg kell próbálnia megtalálni saját boldogabb fejlődésinek tényezőit. A háború és a békekötések után eltelt első öt év végén leltároznunk kellett, mégpedig a gondos kereskedő „lelkiismeretével. Egy darab föld maradt nekünk; meg- f fosztva a kincseitől, ércétől, erdeitől, s ezen a földön maradt nyolcmilliónyi magyar. Ezen kivül nyom bennünket ezer év-tradicióia, mert hiszen itt állunk^a Di^-Tisza közén, a világtörténelem legnevezetesebb viziutjának középső folyásánál. tehát hatalmi poziciónál. Idevezetett bennünket Isten keze és a háború-véres keze nem tudott bennünket innen kibillenteni; hivatásunk van tehát. Világtörténelmi ut ez, s mi-ittvagyunk. Ezer év tradicióia, mint örökség van a lelkűnkön és válíunkon. Eldobhattuk-e vájjon magunktól, mint egy kisebb balkáni nép, apáink emlékét? Elfeledhettük-e apáink örökének kötelező ere jé ti Történelmi hivatást vettünk át a történelmi leltárral, ami kötelez bennünket, vállalnunk kell annak dicsőségét, amelyet elhomályosítani nem tud senki, de minden terhét is. A kiontott magyar vér történelmi illatát nem szabad kiengedni lelkünkből. Döntenünk kellett az első öt év után, hogy elvetélünk-e tökéletesen, leszünk-e abortivuszai a történelemnek; vagy pedig legitim gyermekei, örökösei nemcsak a múltnak, de a jövőnek is ? S mi az utóbbi mellett döntöttünk és vállaljuk érte a felelősséget, a sok adót fizető, vérző, keserves életet élő nemzet és a történelem előtt, s tudiuk, hogy nem,átkozzák meg sirjainkat azért, hogy 1925-ben nem engedtük átalakulni apró balkáni állammá nemzetünket. - Ebből ered" a mi szociálpolitikánk, amelybe belekapcsolódik az egész nemzet, mert örökösök vagyunk valamennyien, én is, te is, ő is. Katolikus, lutheránus, kál/ivinista,; zsidó vagy bármilyen, na az ezerév örökségének osztályosául, ha magyarnak tekinti magát, akkor benne kell lennie a nagy magyar unióban, mert örökös és osztályos társ. Ez a mi szociálpoli- • « tikánk. Ezért kivánom igény bevenni a nemzetj egysége alapján erejének teljességével, Kálváriajáro magyarok vagyunk mi, sok helyen prédikáltam én már ezt szegény magyarok vigasztalására. Ezer év óta járjuk a kálváriát, s nem is,tudom megmondani, hogy a stációkból mennyi fogyott már el. A bibliai kiáltás szavával kérdezem: Eástyaőr, mennyi van még hátra a,magyaijejszakából? Mert nem tudom éjfél van-e, hajnal jón-e, hallszik-e már az_első történelmi kakasszó, nem tudom mennyi a stáció mögöttünk, mennyi előttünk, csak azt tudom, hogy allomásról-állomasra végigjárjuk a kálváriát, hullani fog verejtékünk, s ha térdenállva kell is megtennünk az utat, a,legutolsó stációig a történelem sziklautján, mely a feltámadáshoz vezet, hát akkor,megteszszük, igába fogjuk magunkat, miniszter, főispán, előkelőség és,polgárság, hogy vonszoljuk a nemzetet előre a történelem minden korbácsütésétől el nem pilledve,és elhanvatl odva, hanem bizakodva mindig tovább és igy előre az utolsó stációig. /Vége következik./ nnc7/( ^ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
