Napi Hírek, 1928. december/2

1928-12-30 [0193]

§ A "agyar Távirati Iroda " . jelenti: A Magyar Hirlapirok Országos Nmgaij intézete valamennyi uj ságLr ó-intézménnyel együtt ma délben iái egy órakor testületileg tisztelgett a Nyugdij intézet elnökénél dr. Vass lózseí népjóléti es munkaügyi miniszternél és előtte az évforduló alkalmából a magyar ujásgiró rend ujávi üdvözletét tolmácsolta. Dr. Va?s József minisztert, aki Dréhr Imre államtitkár jelenlétében fogadta a küldöttséget minisztériumában, dr. Salusinszky

>

Imre felelős -zerkesztő, a magyar ujs-giró társadalom-nagy számban megjelent tagjainak álén a következő beszéddel köszöntötte? - Az ujságiró jóléti intézmények elnökeinek kényszerű távolléte juttatta nekem azt a kitüntető megbízást, hogy az újságírók népes küldöttségének . . álén az évforduló alkalmával jókívánságainkat tolmácsoljam. Jo szívvel hozzuk szívbeli kívánságainkat annak az előkelő férfiúnak, aki gazdag lélekkel, bőséges kézzel ajándékoz az újságíróknak. Szokatlan jelenság ez nekünk, hiszen hátunk valósággal görnyed attól, hogy évtizedeken at odatartottuk . • , lépcsőnek olyanok láfeai elé,' akik céljukat elérve, siettek a hálatlansag porát szemünkbe hinteni* Pedig aki közéleti ember, annak át kell éreznie a sajtó fontosságát. A szikratávíró gyorsasága, a telefon végtelen lehetőségei, arádió csodás találmánya óriásin ej lőd ésre késztették a sajtót. A sajtó párhuzamosan halad a technrs fejlődésével s neve'-.séges lenne, ha ml a gyárszirénák bugásat a pásztor furulyák sip jávai akarnánk tulzengeni. Bátran mutathatunk rá a magyar újságírás fejlődésére, mert nyugodtan állapithatjuk meg, hogy hazánk intézményei között ama kevesek közé tartozik, amely mindig lépést tudott tartani a fejlődésben a tá ol nyugat, intézményeivel. Ehhez'képest mi újságírók teljesen átérezzük hivatásunk felelősségét. Tudjuk, hogy mi vagyunk azok, akik mindennap minden magyar családot felkeres'ónk, mi vagyunk a vigasztalói, lelkesítői, mi mondjuk el az ő véleményüket. Szekután kérdezzük, vájjon a társadalomnak, az államnak közömbös lehet-e az, hogy . kik azok, akik ezt a nemzeti közvéleményt gyártják. Az újságírói foglalkozás sok felelősséggel jár, e pályára csak az mehet, aki elhivatottságot érez magában, akinek .meggyőződés e__yan és^asjrt harcolni tud. E pályára cs-ak.az léphet, aki érzi, hogy (annyi TOdas

\van3

benne, hogy ő adhasson tanácsot is' oktathasson müveit emberéket. Az ujságiró tehát haraol meggyőződéséért, állandóan dolgozik, kínlódik ás akkor, amikor minden magyar házba el akarja juttatni a maga meggyőződését ás rá akarja azt másolóra kényszeríteni, mert tudja, hogy a közérdek kivánja ezt, ugyanakkor maga gyorsan elsgj mert lelkesen dolgozik, mert amikor teste-lelke forró, jegyes borogatást^ kell magára tennie, hogy a forró,lázas eseményekről nyugodtan és szépen írhasson. - Az újságírónak tehát lehetővé kell tenni*azt, hogy a földi javakért való túlságos harctól elvontan élhessen, hogy ne kelljen gondolnia arra, mi lesz öregsége idején, hogy ne gondoljon akkorái halálra ás arra,' • mi lesz özvegyével és árváival. Erre valók a jóléti intézmények, amelyeknek hivatása az, hogy biztosítsa azujsági rónak mindazt ami a gondtalansfeot jelenti. Hálásak vagyunk nagym ált óságodnak, aki tönkrement nyugdij intezetünk élére állt s azóta'ez a fontos intézmény rohamos léptekkel halad a regenerálódás felé. Ma már nemcsak teljesíteni tudjuk vállalt kötelezettségeinket de őszinte örömmel jelenthetjük, hogy az ui eszt endő napján' már hét kiváló kollégánknak tudunk tisztességes nyugdijat folyósítani. . /Poly tatása következik/ ORSZÁG,