Napi Hírek, 1928. július/1

1928-07-05 [0182]

/Lord Danesfort cikkének|ffoly tatása/ Lord Danesfort rátér ezután Tisza István 1914 augusztus 17.-én irt egyik levelére, amelyre nemrégibem olyan értelemben hivatkozott egy iró, mintha ez a levél Ausztria-Magyarország régi békeszerető politikájának elitélését tartalmazná. Sz az állitás - mondja lord Danesfort - teljes félreértésen alapszik. A levelet Tisza István az osztrák-magyar seregek első katonai sikerei alkalmával irta , még pedig abból a nyilvánvaló célzatból, hogy erősítse a nemzet szellemét. A levélben még csak közvetett célzás sincs semmiféle külpolitikára, legyen az békeszerető vagy militarista külpolitika. Az a "keserves husz esztendő'

1

', amelyről a levél szól, nyilvánvalóan az osztrák és a magyar parlamentnek az a korszaka, amely állandó viszálykodásoan telt el és amely a monarchia belső stabilitásának és külső tekintélyének tönkretéte lével fenyegetett. Az utolsó • néhány évben bekövetkezett javulás alatt Tisza kétségkivül azt értette, hogy a magyar koaliciós kormányzat összeomlott és hogy a monarchia kél állama között megerősbbödött az összetartás uj érzülete, ami azután abban a határozott magatartásban emelkedett legmagasabb fokára, amelyet a háború bekövetkezése után a lakosság tanúsitott. Ami a második kérdést illeti, vagyis azt, hogy Tisza István milyen nézetet vallott Magyarország és Ausztria viszonyáról külpolitikai tekintetben, lord Danesfort tévesnek mondja bizonyos körök amaz állitását, hogy Ausztria-Magyarország külpolitikáját a magyarok irányították és hogy Tisza . abban a nézetbén volt, hogy egyedül a magyarok rendelkeztek erre meglelelő \ képességgel. Az a puszta tény, - irja lord Danesfort - hogy a us magyar miniszterelnök légérélyesebb ellenzése sem tudta megakadályozni az ultimátum elküldését, önmagában véve már teljes mértékben megcáfolja azt az állitástj hogy a magyarok irányították a monarchia külpolitikáját. Az ellenkezőt bizonyitja az a körülmény is, hogy mikép voltak betöltve a monarchia diplomáciai tisztségei a náboru kitörését közvetlenül megelőző időben. Ez idő tájt 10 nagykövete volt a monarchiának a külföldön, még pedig Szentpéteryarott Londonban, Parisban, Konstantinápolyban, Berlinben, Rómában /kettő/, Madridban, Tokióban és Washingtonban. E tiz nagykövet közül hét osztrák volt, és csupán három helyen - Szentpétervárott; Parisban és Berlinben - volt magyar a nagykövet. Ezek közül is az egyik, névszerint Gróf Szögyén, a berlini nagykövet, a háború kitörése előtt már hosszunideje betegeskedett, úgyhogy dolgozni sem tudott és helyébe ••. .'.VT 1914 augusztusában mar egy osztrák diplomatát neveztek ki. A balkán,államokban, tehát ott. ahol a monarchia erdekei szempontjából a diplomáciai állások rendkivül fontosak voltak, ez idő tájt mindenütt osztrák diplomaták intézték az ügyeket. /Folytatása következik/