Napi Hírek, 1928. július/1

1928-07-05 [0182]

• Londonból jelentik: A^íineteenth Century cimü előkelő angol havi folyóirat hasábjain lord Danesfort hosszabb cikkben ismerteti gróf Tisza István leveleit, amelyeknek első kötete nemrégiben jelent meg német kiadásban. Lord Danesfort előre bocsátja, hogy gróf Tisza István levelei rendkivül érdekesek, mert éles megvilágifasba helyezik egyrészt gróf Tisza István személyiségét, másrészt azt a politikát, amelyet a magyar államférfi közvetlenül a nagyháboru előtt es a háború tartama alatt követett. Cikkének célja nem az, hogy általános ismertetést adjon a kötetről, hanem csupán az, hogy a levelekkel kapcsolatban két különösen fontos kérdéssel foglalkozzék. Az első az> hogy '. milyen volt Tisza István háboruelőtti politikája; a második, hogy milyen nézetet vallott Tisza István Magyarország és ftasztria viszonyáról külpolitikai tekintetben. Kétségtelenül meg van állapitva,- irja lord Danesfort - hogy Tisza minden rendelkezésére álló alkotmányos eszközzel küzdött minden olyan lépés ellen, amely háborúra vezethetett volna. Amikor tudomást szerzett Berchtoldnak arról a szándékáról, hogy okvetlenül ultimátumot akar intézni Szerbiához, 1914 iulius 1.-én személyes levelet irt az uralkodónak, és ebben igyekezett őt meggyőzni arról, hogy ez végzetes hiba lenne. Lord Danesfort idézi itt Tisza leveléből a következő részt: "Idáig nincs elegendő támaszpontunk, hogy ^Szerbiát felelőssé tehessük és hogy háborút provokáljunk ezzel az országgal, amig még van lehetőség arra, hogy kielégitő nyilatkozatokat kaphassunk a szerb kormánytól. A monarchia az egész világ előtt békebontó szinében tűnnék fel és a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok között kezdeményezne egy nagy háborút." Az 1914 július 7.-én Berchtold elnöklésével Bécsben tartott közös minisztertanácson - folytatja lord Danesfort - Tisza erélyesen ellenezte, hogy ultimátumot küldj enek Szerbiának és nyomatékosan hangoztatta annak szükségét, hogy olyan kivánságokat formulázzanakamelyek elfogadhatók. Hangoztatta, hogy a monarchia diplomácifíi győzelme tőljesen elegendő lenne a sikeres balkán-politikához. Álláspontját azonban elvetették. ^-^ Amikor azután mégis elhatározták, hogy ultimátumot intéz^jiiek Szerbiához, az 1914 július 19.-én Bécsben tartott közös minisztertanácson Tisza sürgetésére határozatot hoztak, amelyben kimondották, hogy nem szándékoznak hóditó háborút folytatni Szerbia ellen és nem törekszenek a monarchia területének növelésére. Amikor Sir Edward Grey utolsó kisérletet tett a közvetítésre és ezt a javaslatát Németország közölte Béccs/.el, ismét Tisza volt az, aki amellett kardoskodott, hogy Grey ajánlatát ne utasitsák vissza a limine. hanem fogadják el ama két feltétel mellett, hogy Oroszország beszünteti a mozgósítást és hogy az osztrák-magyar csapatok a tárgyalások tartama alatt megmaradnak Szerbiában elfoglalt állásaikban. Tisza minden tiltakozása ellenére - folytatja lord Danesfort a háborút mégis megüzenték. Amikor ez megtörtént, Tisza kötelességének érezte, hogy minden tőle • telhető erővel segítse országát abban a harcban, amelyről tudnia kellett, hogy élet és halál fölött dönt.^ Tisza Istvánnak a háborúval szemben elfoglalt magatartásátkitűnően jellemzi az a levél, amelyet íiszá 1914 augusztus 26.-án intézett unokahugához, Zeyk Margithoz. Ebben a levélben utal az oroszok felett aratott első nagy győzelem hirére, majd igy folytatja: "Persze^ azért borzasztó a győztes náboru is. Az én lelkemben nyomort, szenvedést, pusztulást jelent minden'háború, ártatlan vér kiöntését, ártatlan asszonyok és gyermekek szenvedését. Nem tehettünk egyebet, de mégis fáj, hogy igy kellett lennie." /Folytatása következik/