Napi Hírek, 1928. március/2
1928-03-16 [0175]
§ NewYorkban a Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyén Sipőcz Jenő polgármester a következő beszédet tartotta: Mélyen tisztelt Uraim! Buuapest székesfőváros közönsége nevében mélységes kegyelettel teszem le koszorúmat Kossuth L : .jos newyorki szobrának talapzatára. Ez a koszorú üzenet a tengerentúlról, a magyar főváros polgárságától, üzenet és hódolat az előtt a magyar előtt, akinek szobra elé ma egy idegen város népe gyűlik, hogy megbecsülje emberi nagyságát és megértsetörhe tétlen magyarságát. Minden országnak vannak nagyjai, de olyanok, kik nemcsak értékes eredményekkel gyarapították a közjót és emlékeiket nemcsak nagyszabású látható alkotások őrzik, hanem szeilemi kincseket hagynak örökségül 'az utódókra.amelyek eleven élő erőként szállnak tovább, munkálnak, gyújtanak, vezetnek, az ilyenek kevesen vannak. Kossuth közéjük tartozik. Egy hűbéres korszak letűnő légkörében volt az uj eszmék zászlóvivője ás ime, tanitása háromnegyed-század mindent átalakito, korszakalkotó fejlődése után is mindig aktuális, mindig élettelies, mindig programot jelentő. De több ispánnál,_Kossuth apánknak hivta őt életében~a nén és a szorongattatás óráiban mindig benne látta a csodatevő vezért, aki mindent jóra tudna fordítani. Állami ér fi volt, akiben egy nemzet gondolkozása, törekvése, egész szellemi lénye öltött testet, inkarnációja a magyar léleknek szereteteben és gyűlöletében, lelkesedésében, céljaiban, eszményeiben. Az u szelleme tökéletes életforma a magyarság számara és midőn itt hódolattal hajtjuk • meg fejünket az ő nagysága előtt, a legjobban érezzük, hogy testvérek, magyarok vagyunk. Kossuth neve csodálatos varázsszó, mely megnyitja a magyar szivek^zárait, titokzatos varázsvessző,amely ime, az idegen népek homogén tömegében biztossággal kimutatja, összeforrasztja a magyar ereket. Háromnegyedszázaddal ezelőtt egy idegen hatalomtól számkivetetten lépett partra Kossuth az önök városába^ érettünk szót emelnie most, ime, Jbevonult önök közé. Büszke vagyok rá, hogy 1 udapest egymillió polgárárak hódoló vallomását hozhatom el Kossuth newyorki piedesztálra ele és szellemalakjára tekintve erős a meggyőződésem, hogy most sem idegenül fogják őt fogadni, hanem amint helyet'adtak neki a varos utcáin, vérkeringéseben, ugy helyet talál szivében is. Kossuth Lajos alakja sokáig a bizakodás és reményság oltára volt számunkra, ezzel a bizakodással és'reménységgel teszem le ma is koszorúnkat legnagyobb szószólónk lábaihoz. JiAfnt,
