Napi Hírek, 1928. március/2

1928-03-16 [0175]

§lewlir k , március 15. Kellogg külügyi államtitkár ma a külügyi tanács előtt Nev^orkban hosszabb beszédet mondott, melyben behatóan ismertette az Egyesült Államok állásfoglalását a nemzetközi döntőbíróság és^ a háború kiküszöbölésének kérdésében. Örömmel utalt arra, hogy a legutóbbijhcnapokban módja volt tárgyalásokat folytatni, melyek a világbéke előbbrevitele körül forogtak. A világháború katasztrófája egészen általánossá tette a háború megelőzésének eszméjén Nemcsak a nemzetek szövetség

e magra foglalkozik e kérdésekkel, hanem a népszövetség tagjai különjily irányúSzerződé selbetlisj kötöttek, mint 1925-ben Locarnóban és legutójb Havanában, Itt az Egyesült Államok es husz másik amerikai ország, közöttük 17 népszövetségi tagállam .ünnepélyes határozattal kimondta, hogy a háborút mint politikai eszközt fenntartás nélkül elitéli. Az Egyesült Államok és Franciaország között a mult_ hónapban létrejött döntőbírósági szerződés nincs vonatkozásban a háborutfciint politikai instrumentumot kizáró 3riand**féle- indítvánnyal. A döntőbírósági szerződés preambulája emliti. hogy a szerződők példájukkal nemcsak a háború elitelését akarják szemléltetni, hanem siettetni akarják a háború teljes kiküszöbölésére irányuló nemzetközi megállapodásokat is; a preambulajugyan nem kötelező része egy szerződésnek, de ez a megállapítás mégis alkalmas volt arra, hogy teljes fontosságában figyelmeztesse a világot a haboru kizárásának eszméjére. Maga a francia-amerikai döntőbírósági szerződés nagy haladást mutat a Bryan--féle _ típussal szemben és mintául szolgálhat a jövőre. Mindazonáltal meg kell állapítani Bryan ebbeli munkásságának máig is kiható jelentőségét. Az uj szerződési minta különbséget tesz döntőbírósági és békéltető szerződések között. Az ^előbbiek közé tartoznak azok a kérdések, melyek mintegy jogi teiraiészetüek^és nemzetközi megállapodások, valamint a méltányosság elvei szerint dönthetők el. A második csoportba tartoznak azok a kérdések, melyek politikíri természetűek döntőbíráskodás keretébe nem vonhatók és céljuk az ellenségeskedések elhalasztása és semleges tényezők közvetítése. Kellogg ezután ismertette*, a közte ós Briand köfct folyt jegyzékváltást a háborút mint politikai eszközt kiküszöbölő egyezmény létesítése dolf

ában. Briand nagyfontosságú kezdeményezésével szemben azt vetettük ellen, ogy a szerződés ne bilaterális, hanem multilaterális legyen, miért is ajánlottuk, hogy necsak Franciaország és az Egyesült Államok, hanem még Németország, Olaszorszg, Japán és Nagybritannia is kötelezően, a többi államok tetszésük szerint csatlakozhassanak. Franciaország ehhez elvben hozzájárult, de csak ha az egyezmény csupán "támadó háború" kizárására vonatkozik. Ehhez a megkülönböztetéshez azonban nem járulhatunk hozzá, egyrészt mert elvileg ellenzünk minden erre vonatkozó korlátozást, másrészt mert a "támadóP fogalmának meghatározása rendkívüli nehézségekbe ütközik és könnyen ürügyévé lehet a bünösnek

} csapdájává a nembünösnek. Franciaország szerint ragaszkodnia kell fenntartásához, mert különben népszövetségi tagságával kerül ellentétbe. Ezzel szembenéz Egyesült illamok és általában az amerikai államok a háború kizárását a népszövetségi tagsággal összeegyeztethetőnek tartják és utalnak a többi kozott arra hogy a statútum 10-ik pontja még arra is szabad kezet ad az országoknak hogy akarnak-e és mily mertékben katonai erővel résztvenni az esetleges büntető exekucióban. Hogyha megvan az akarat, akkor meg lehet találni a íurmulat de ha Franciaország ragaszkodik . feltételéihez, akkor a tárgyalások folytatásának nincs értelme. A világbéke leghathatósabb biztositéka mindenképen a világ lelkiismeretének felébredése es ébersége marad. Nagy lépesekkel haladunk előre a viszályok feltétlenül békés megoldása felé és áz fEff - ^J^ok a jövőben is mindenkor hathatósan támogatni fogják ezeket a törekvéseket a végcél elérésig. /MTI./