Napi Hírek, 1928. február/1

1928-02-06 [0172]

] A Nemzeti Casiróban vasárnap este 1/2 8 órakor zajlott f-az évtizedek óta hagyományos Széchényi-emléklakoma, amelyen résztvettek nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, Albrecht, József és József Ferenc főhercegek, továbbá 3ethlen István grof minisztsrelnök, K_ebelsbergKunó gróf, Víalko Lajos és.Scitovszky Béla miniszterek, vicomt* de Grácia Reál spanyol, Galice Ferenc fcróf osztrák, Durini di Monza Ercole gróf olasz, Sir Barclay Colvill? angol, Michalowski Zsigmond lengyelj Schoen Hermann német és Butler Wright amerikai követ, Karátsrnyi "Jenc gróf a máltai rend követe és még kátszázcn felüli kaszinói tag, kiknek élén a kaszinó igazgatósága Jekelfalussy Zoltán, Széchényi Bertalan gróf és ^'enckheinfDénes grof fogadták a vendégeket. A Széchényi-serleggel az emíékbeszedet Appcnyi Albert gróf tartotta, aki e helyen épen 50 ev előtt mrndotta el első szónoklatát. Hatvanhét év^mult el azóta - mrndotta Apponyi - hogy Széchényi István fl'ldi pályája végetért és közel nyolcvan éve unnak, hogy megszűnt aktív tényezőként működni a közéletben; de emléke nem halványult el, sőt, évről-évre fokozott^értékben foglalkoztatja á% elméket az őrnagy alakja, ^Midőn tehttt^ez^ társaskör, melyet ő alapított, az ő rendelése szerint évenként barátságos -lakoma keretében áldoz a visszaemlékezésnek, akkor nem egy zárt testületnek elszigetelt érzelmi világát szólaltatja meg, hanem belekapcsolódik az egész nemzet gondolkozásába. Ennélfogva a kijelölt ünnepi" szónoknak is ebből az egyetemes forrásból kell meriteni eszméit. Erre iparkodván, először is rá akarok világitari a Széchényi kultusz tartósságának

/ s mai fellendülésének mélyebben fekvő okaira. A. Széchényikultusz tartóssága azon alapul, hogy az ő reformműve nem annyifa a nemzeti élet formáival foglalkozott, melyek időnkint változnak, mint inkább a nemzeti élet tartalmával, mely lényegileg állandó jellegű; más szavakkal: inkább társadalmi, mint politikai célokra törekedett. A napjainkban ászlelt feléledés pedig természetszerűleg következik azokból a katasztrofális felfordulásokból, melyek úgyszólván az összes formákat r'ombadöntötték és csak a nemzeti őserőt nem semmisítették meg. Ennek fenntartásában 3 fokozásában bizhatunk jövőnket illetőleg, Isten után, egyedül. Mi természetesebb tehát mint az. hogy nagyjaink közül épen annak a férfiúnak emléke lépjen a legnagyobb lendülettel előtérbe, ^aki a nemzeti élet szerves erőinek fejlesztésében látta feladatát é& -arr-a-'epi tette prcgrammját. Ámde, a nagyok emlékének megújhodása kétfélekép nyilvánulhat meg. Az egyik megjelenési formája meddő sopánkodás afölött, hegy sem ők többé nincsenek, sem hozzájuk hasonlót nem látunk. A másik az az erős elhatározás, hogy nyomdokaikba lépünk és amennyire erőnk engedi, őket pótoljuk* Alig szükséges mondanom, hogy a kultusznak ez az utóbbi módja az, amely férfias nemzetekhez illik s különösen az^ amelyet Széchényi szelleme tőlünk követel. Ámde, ennek a helyes szándéknak, amilyen könnyű a megállapítása, ép oly^nehéz a kivitele. A gyakorlati iiáíryu reformtevékenységet lehet legkevésbbé betű szerint átvinni az összeomlott régi világból egy vajúdó uj. világba. Széchenyi ma bizonyosan nem tenné s nem javasolná ugyanazt, amit a 19, század dai^kán tett s javasolt. / Rolvtatása kmretkezik./