Napi Hírek, 1928. február/1
1928-02-06 [0172]
/Apponyi beszéde a Széchényi emléklakomán. 1. folytatás./ A Széchenyi szellemű reformtevékenységnek anyaga: a nemzeti él ex a maga teljességében, gyökeres változáson ment keresztül; a társadalom alkotó elemeinek^elhelyezkedése megváltozott, uj rétegek keletkeztek és mindezeknek az erőtényezőknek beillesztése ugy saját politikai szervezetünkbe mint más nemzetek életének mindjobban érvényesülő befolyásaiba, teljesen uj követelmények elé állitja a nemzet vezetőit, még pedig sokkal súlyosabb körülmények között mint aminőkkel Széchényinek kellett megküzdenie. Akkor egészséges volt az ország teste: ideálisan egységes, a természet áltak rajzolt és megvédett t minden gazdasági segédforrással rendelkező, részeiben önmagát kiegészítő, a völgyek Ss vizek iránya által megjelölt természetes közlekedési feltételekkel bíró területet nevezhettünk évezredes hazánknak, A gazdasági erők fejletlenek voltak, de ér intett len ek; csak utánuk kellett nyúlni. Szűz volt az ország pénzügyi ereje, érintetlen a hitele. A nemzet lelke pedig^sck tekintetben kezdetleges, de erőteljes, hitre ^és ^bizalomra kész^hagyiából egészséges. A szerény igényekhez keoest a jómód általános.. Szociális kérdés csak egy volt: a jobbágyság helyzetei; ;z,igen is kiáltó, de könnyen megoldható. Az ébresztő munka pedig hatalmas segítséget nyert az egyidejű nagy szellemi és irtdalmi fellendülésben, nemkülönben az európai áramlatokban: oly hatalmasat, hogy Széchényi azt végre sokallotta és fáradozása javarészét a szerinte tulááadozó energiáknak szűkebb mederbe / szcritására irányitotta. Ebből keletkezett életének az a megrázó tragédiája, amelyről ez alkalo;.imal nem kivánok szólni. Most pedig csonka, a közgazdasági énkiegész ités feltételeit nélkülöző, tehát a külfölddel szemben nagyobb gazdasága függésben álló területen kell dolgoznunk, az elzárkózásra irányuló világgazdasági áramlatoknak közepette. Pénzügyi f segédforrásainkat a végsőkig kellett megfeszítenünk csupán az összeomlásból való menekülés elérésére. Beteg a gazdasági tevékenységnek minden ága; a szociális kérdéseknek pedig egész özöne zúdult reánk és döngeti társadalmi és állami épületünk szilárdságát. Hogy csak épen a t legfőbbeket említsem: behatolt ide is az ipari munkásság helyzetének ^világproblémaja; érik a mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének kérdése és dul a nemzeti társadalom erejében a létfeltételeiben megtámadt magyar középosztály problémája. Ez az utóbbi pedig annyit jelent, hogy inog nemzeti létünknek"hagyományés, legszilárdabb oszlopa, .htgy meggyengült az az erő. amejy minden nagy nemzeti reformmozgalmat eddig megindított és irányított. Es hol a lelkesedés, hol az önbizalom, - ' a hit boldogító eszmékben, amilyen emelkedő korszakok nemzedékeit jellemzi? Mindezeknek inkább ellenkezőjét tapasztaljuk: kiábrándulás, skeptioizmus, több félelom mint remény: ezek a haboruutani nemzedék lekületének jellemző vonásai, ezeket a lélektani nehézségeket pedig nem bírja ellensúlyozni a inai nemzedék magasabb műveltsége. Ami uj eszme előtérbe nyomul, az nem bizalommal tölti el társadalmunknak a hagyomány alap ián álló elemeit, hanem inkább rémülettel s^idegenkedéssel. Ez a hangulat pedig, amelyet eléggé megmagyaráznak a hazánkon belülés kívül felmerült gyászos forradalmi tények, ( epen a vezető osztály szorítja ixixxxiákxx defenzívába. De puszta defenzívával még scha hadjáratot nem nyertek, mert a defenziva^lemondás a vezetésről. A vezetés pedig nem érzelmi reakciók követésében áll, hanoii a nrebiémáknak hideg ésszel es meleg szeretettel való negértésében s megoldásuk céltudatos eszközlésében. / Folytatása következik./
