Napi Hírek, 1927. december/1

1927-12-08 [0168]

- Nagyobb a megilletődés bennem azért is, ma± Őnagyméltósága után kell felszólalnom s hozzá készületlenül, mivel azt; hittem, hggy a vezérlotanács tagjai nevében érzelmeinket más férfiú tolmácsolja. Őnagyméltósága természetesén hivatásához közelállólag az evangéliumból vette példázatát, ühgedjék meg nekem, hogy én szorultságomban a közigazgatásból merítsem bizonyos fokig mondanivalómat. Önök, akik itt együttülnek, valamennyien a mának munkásai, mi közigazgatási emberek szintén a ma munkásai vagyunk. A közigazgatásban a legtöbb ügykör egynapig él, elvileg tulajdonképen egynapnak a müve volna; a gyakorlatban másként ell a dolog s az elintézése egy kicsit tovább tart, amit tudjanak be annak, hogy mi még nem jutottunk el a technikának arra a magaslatára, amelyre a hirlapirás eljutott. Szédületes arányokat mutat a hirlapirás, mert hiszen a sajtó mr. nem a napnak a munkása, hanem a félnapoknak és negyednapoknak. Én, akinek többek között az is kötelessége, hogy a lapokat szorgalmasan átnézzem,ezt nagy élvsrzettel teszem amikor a reggeli lapok a kezembe kerülnek. Ha azonban a reggeli lap akkor kerül hozzam, amikor már a délutáni lapok is megjelentek, akkor ugy érzem^ hogy történelemmel foglalkozom, mert-a reggeli lapok mar a történelmet tarják fel és nem ugyanazzal az élvezettel olvasom okét, hanem ugy mintha történelmi könyvet lapoznék - Mi a mai napnak vagyunk munkásai, de azt hiszem az a helyes hn a holnapnak is munkásai akarunk lenni. Ha a közigazgatás terén az ember maradandót akar alkotni, akkor rendszerint idegen területre lép át s a magángazdálkodást utánozva vállalatokat, intézményeket létesít, ami igen sok esetben nem találkozik az önök tetszésével. A hirlapirás n napnak krónikája s ha maradandót akar alkotni szintén más területre lép át s nemcsak a híreket regisztrálja, hanem politikával, irodalommal, sporttal, müveszettel, sőt a tudománnyal is foglalkozik, mert a mai hirlapirás megköveteli teli, hogy az újság mindent adjon s foglalata legyen egy egész kortmozgató nagy eszméknek is. A módban azonban egy kis különbség van. Amikor a közigazgatási ember alkot, tervei láthatók a nyilvánosság előtt vannak, szigorúan megbíráljak az előirányzatot, sőt később az utóirányzatot is és ha az alkotás kész akkor az alkotó nevét &s megörökitmk valahol egy márványtáblán, ónok máskép alkotnak, észrevétlenül. fl

apról-napra készitik elő a a nemzet közvéleményét ugy a^politika^raint a művészet és az irodalom terén s^tulajdonképen nem is látjuk az önök munkáját csak egyesserre azt veszszuk észre, hogy azok az apró kis korallok, amelyek egy-egy vezércikkben vagy tárcában vannak, megalkotják a közélet terén azokat a szigeteket, amelyekfen azután az Önök eszméi alapján az irodalomnak, a művészének és a tudománynak leggyönyörűbb virágai hajtanak ki. önök a holnapnak ia dolgoznak, de a tragikum az, hogy amig másoknál megvan a munka eredménye, esetleg latható alkotásban, önök a legnagyobb önzetlenséggel dolgoznak, nevük esetleg észjrevétlen marad és sohasem kerül feljegyzésre. Önök sokszor nagy férfiakat csinálnak a közvélemény ereje által, de önzetlen és névtelen katonái maradnak a magyar közéletnek. Hp, a hírlapirodalmat ilymódon nem tisztán a ma munkáként fogjuk fel. hanem ugy. hogy a holnapnak dolgozik, sub, specie aeternitatis, akkor az ilyen irodalommal szemben igen nagyok a kívánságaink, vagyaink és követeléseink. /Folytatása következik/