Napi Hírek, 1927. szeptember/2
1927-09-17 [0163]
§ G- e n f, szeptember 17. /Magyar Távirati Iroda/ Apponyi Albert grognak a népszövetségi tanács mai ülésén elmondott beszéde bő kivonatban a következőképen hangzik: Amikor felszólalok, teljes mértékben tudatában vagyok annak a nagy felelősségnek, amely reám neheze-tik. Kormányom nevében beszélek, kormányom szabatos utasitásai alapján. . Minthogy azonban teljesen független hely-' zetben vagyok, nem jelentem volna meg itt, hogy előadjam kormányom felfogá át, ha ezek az utasitasok nem fednék teljesen saját meggyőződésemet. Személyes felelősségem tehát ép olyan nagy, mintha nem kormányom nevében beszélnék. -Nem a magyar kormány kezdeményezte azt, hogy ez a kérdés a tanács elé vitessék. A magyar kormány általánosságban ama meggyőződésben solt, hogy itt egyáltalán nincs kérdésnek helye. A vita a vegyes döntőbíróság elé vitetett. Az illetékesség kérdése ugy merült fel, hogy Románia kifogást tett a vegyes döntőbíróság illetékessége ellen. Ez a kérdés hosszas SPita tárgya volt és többizben kikérték kiváló Jogtudósok véleményét. Magának a vegyes^döntőbíróságnak szine előtt is tö'bb napig tartó kontradiktórius a.... vitatás tárgya volt. Minden érvet kimerítettek ós amikor a kérdést ilyen ttodon kellőkéin megérlelték és előkészítették, a vegyes döntőbíróság mc'gíozta határozatát, amelyben illetékesnek nyilvánította' magát. Számunkra behat a kérdés res judicata. Nyomatékosan kijelentem már előre, hogy sen-.1 sem vonhat engem vitatkozás mezejére a vegyes döntőbíróság illetékessé — |'e kérdésében* Azok az igen érdekes fejtegetések, amelyeket a hármas bikrttság jelentése tartalmaz, teljesen akadémikus értékűek. Jók lehettek ina , hogy felvilágosítsák a tanácsot akkor, amikor a kibékítés útját, amit halasztott, követte és esetleg még követni fogja, de semmiben sem érintik ' ízt, hogy a vegyes döntőbíróság illetékessége ebben az ügyben res judicata. Számomra a vita obben a tárgyban be van fejezve." Nem fele] meg tehát pontosan a tényállásnak, ha azt mondják, hogy mi avval a kéréssel fordultunk i tanácshoz, hogy nevezzen ki birót a vegyes döntőbíróságból visszahívott román döntőbíró helyébe-. Mi nem kegyet kér tűnte, a magunk számára. Mi egyszerűen csak megállapítottuk a tanács előtt, hogy itt határozott fcÖteleZettségről van szó, amelyet a szerződés hárít a tanácsra, A tanács ioii türelmet ve iH t igénybe. Többször elhalasztotta a döntést. Valójában az így már félév óta húzódik. Egyik tanácsülésről a másik tanácsülésre halasztottak a kérdés megoldását. Hz a körülmény minden esetre számos, helyütt celiemotlen benyomást kel-tett. íme, ez már a harmadik ülésszak, amelyen a űanács ezt a kérdést tárgyalja. Nyilvánvaló — ugy az egész eljárás, mint a lármás bizottság jelentése erre vall - hogy a tanács kötelességének véli, íogy végezzen evvel a kérdéssel és hogy nem akarja többé húzni-halasztani t megoldást, A tanács most végleges megoldásra akar jutni. Ennek csak örp.líetek. \ /xrrpJ^-^-^^i - Ahhoz, hogy kijussanak abból a végleges állapotot*, "aiflits •es judicata jelent, a jelen esetben csupán azt a vékony takarót vehetik .génybe, hogy megállapítják, vagy inkább azt állítják, hogy a vegyes döntőbíróság túllépte hatáskörét. Tényleg láttunk már a döntőbíráskodás történekében példát arra, hogy a felek maguk egy olyan döntőbírósági ítélettel szem••m, amelyet az általuk jóváhagyott döntőbíróság hozott, vimsmKnntoexxfiatiták íegtagadták - bár igen ritka esetben - a döntőbir ó sági határozat yégrelajtasát a hatáskör túllépése miatt. Tiszteletben tartva azt a jóhiszeműséget, amelyet ellenfeleinknél feltételezünk, hajlandók voltunk elfogadni egy íogoldást emiuk az egyetlen kifogásnak alapján,amelyet fel lőhetett hozni,
