Napi Hírek, 1927. június/1

1927-06-14 [0156]

/ Gajzágó követ "beadványának folytatása II./ A magyar kormány mégis dezvuálta első delegátusának az-t a tényét, hogy az úgynevezett előadói határozati javaslat tervezetének egy. részét kézjegyével látta el. A magyar kormány ugyanis nem akarta jő- ' váhagyni még az ügy rendezésének puszta látszatát sem, mert ez a határozattervezet^ egyáltalában nem oldotta meg a kérdés érdemét, hanem csak -politikai jellegű tanácsokat tártalmaz>»ott, molyok a probléma keretén kivül esnek. " A Nemzetek Szövetségének tanácsa 1923.július 5-iki ülésében nem is foglalkozott a kérdés érdemével, hanem csal': arra törekedett,hogy a két hatalom között fennálló feszültséget enyhítse, amit pedig azért tett, mivel érdemi elbirálásra nem is volt illetékes. Bátran állithatjuk, hogy azóta a jogi helyzet nem változott, hacsak annyiban nem, hogy jelenleg még kevésbbé lehetséges, hogy a Nemzetek Szövetsége a dolog érdemi részével foglalkozzék, minthogy az ügy illetékes birósága előtt fekszik. A Nemzetek Szövetsége alapokmányának ll.oikke értelmében a két érdekelt államnak csak az lehet a kötelessége, hogy nyugodtan bevárja a döntőbiróság végleges határozatát. Nincs biztosabb és kivánatosabb módja a népok közötti béke és megértés biztositásánaic, mint a söntőbiráskodás. Maguk a békeszerződések statuálták.a döntőbíráskodást és ugyancsak a békeszerződésok kívánják azt is, hogy a Nemzetek Szövetségének tanácsa biztosítsa a döntőbíráskodás szabad működését. A pótbirák kijelölését elhárítani vagy pedig valamely feltételtől függővé tenni,azt jelentené, hogy a vegyes döntőbíróság Ítéletei alá vannak rendelve a* Nemzetek Szövetsége ellenőrzésének, ami egyúttal a békeszerződések súlyos megsértése is volna. A Nemzetek Szövetségének tanácsa ugyan nem birálhatja felül a vegyes döntőbíróságok Ítéleteit, mégis fel kell hivni arra a tanács figyelmét, hogy Románia képviselője a magyar állampolgárok által a vegyes döntőbíróság előtt inditott perekről nem adott a valóságos helyzetnek megfelelő képet. Ezek a perek nem támadják meg a román agrárreformot a maga egészében és nemhogy megsemmisítenék, de teljes pernyertesség esotéb sem hozzák azt veszélybe. Magyarország maga is alkotott a háború után széleskörű ag~ rárreformot, de e mellett el tudta kerülni az összeütközést az általános nemzetközi jog elveivel vagy azokkal a kőtelezettségekkel,amelyeket a trianoni békeszerződés reárótt, bár azok sokkal súlyosabbak a Romániára rótt kötelezettségeknél és bár a magyar pénz elértéktelenedése sokkal katasztrófálisabb volt a románénál. Az a bánásmód, melyben a magyar állampolgárokat a román agrárreform során részesítették, sok tekintésben megkülonböztetőén szigorúbb volt. Az erdélyi agrárreformtörvény nemcsak kétszeresen olyan radikális mint az a törvény, mely a régi királyság területén van érvényben, hanem ezenkívül ennek az agrárreformnak a rendelkezéseit a végrehajtó közegek a magyar állampolgárokkal szemben annyira megkülömbözetett szigorral hajtották végre, hogy végeredményben agrárreform cimén majdnem minden ma gyar állampolgár földbirtokát egész terjedelmességében elvették, lett légyen az akár törpa-, akár közép- vagy nagybirtok és pedig minden kártalanítás nélkül.Nem lehet állítani, hogy ugyanilyen módon bántak volna el a J /Folytatása következik/ OR