Napi Hírek, 1927. június/1

1927-06-14 [0156]

. A differenciális bánásmód szembeszökő és a vegyes döntőbíróság ennek megvizsgálását - nagyon helyesen- az érdemi tárgyalásra hagyta. Engedjük, hogy befejezhesse munkáját. A magyar állampolgárok olyan országnak alattvalói,amely egy hatalmas annexio révén kénytelen volt lemondani olyan területekről,amelyeken állampolgárainak érdekei vannak, Ismeretes dolog, hogy a külföldiek e kategóriájába tartozó polgároknak, mint amilyenek az Erdélyben birtokos magyar állampolgárok is, szerzett jogaik tekintetében már az általános nemzetközi jog is különöRebb védelmet biztosit.A román parlament a Besszarábiában birtokos idegen állampolgároktól kisajátított földterületekért csaknem teljes aranyértékü kártéritést biztositott. Az errevonatkozc parlamenti jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Románia otBesszarábiáfcan élő-idegenek kielégitéséro több mint egy millió font sterlinget költött anélkül, hogy ez romlásba döntötte volna. Miért volna akkor lehetetlen, hogy a magyar állampolgárok is részesüljenek ilyen kártalanításban annál is inkább, mivel ez őket < különleges helyzetüknél fogva, ugy az általános nemzetközi jog,mint a békeszerződés értelmében megilletio Tekintettel arra, hogy sem az erdőségek, sem a szőlők, sem a városi házak stb., de még a 350 magyar állampolgártól elvett szántóföldnek egy tekintélyes százaléka sincsen még kiosztva az u.n. igényjogosultak között és ennek következtében a visszakövetolt területeknek körülbelül a fele még természetben adható vissza, valamennyi magyar panaszos pénzbeli követelésének eleget lehetne tenni egy körülbelül 7 millió font sterlingre rugó összeggel. Ez az összeg, ellentétben a román megbizott állitásával, nemcsak hogy nem n,?.gycb£ mint Románia egy évi költségvetése, hanem annakcsak egy hányada. De jóval kisebb ez az összeg azoknak az ingóknak az értékénél is, amelyeket Románia Magyarország területéről, az 1919-1920-ban történt jogtalan megszállás alkalmával lefoglalt és elvitt. Ezeknek az ingóknak az értéke 2 milliárd és 800 millió aranykorona, vagyis több mint 110 millié font sterling, tehát 17-szörose annak az összegnek, amely elégséges volna az Erdélyben -az agrárreform következtében károsult magyar panaszosok anyagi követeléseinek kiegyenlítésére. Magyarország ennok a megszállásokozta nagy kárának megtérítéséről csak azért mondott le, hogy Románaa, Magyarország pénzügyi talpraállitásáról szóló jegyzőkönyvet aláirja. A . kicsiny, megcsonkított Magyarország meghozta ezt az áldozatot, hogy megmentse önmagát és még sem pusztult el ennok a tehernek a súlya alatt. Elhihető-e akkor, hogy a nagy Románia összeroppanna ilyen csekély tehertől? * • A magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy Románia javára^ további ös'szegekről lemondjon, mert ez kettős veszteséget jelentene számára. A birtokuktól megfosztott magyar állampolgárok nem mulasztanák el, hogy a magyar kincstártól követeljenek kártéritést azon a cimen, hogy a magyar kormány lemomdásával feláldozta a békeszerződésben, valamint az általános nemzetközi jogrendben gyökerező jogaikat. Másrészt arról sem szakad megfeledkezni, hogy a magyar kormány Magyarország nemzetgyűlésétől a békeszerződés ratifikálását, mely az ország kétharmadának föláldozásával járt, épen azzal tudta kies^zkö zölni, hogy-rámutatott a békeszerződésnek azokra a rendelkezéseire, amelyek a magyar anyagi és erkölcsi érdekeket az elszakitott területeken megvédik. Ezek között a rendelkezések között pedig épen a 250 §. a legfontosabb, talán az egyedüli,amelyet az osztrák és magyar békedelegáció a békeszerződések eredeti tervezetének módosításául ki tudott eszközölni, miután maga a békekonferencia előtt is nyilvánvalóvá vált az a nagy veszély,amely az elszakitott területeken maradt jogokat és érdekeket fenyegette, ü,

iMüi)i ./Folytatása következik/ < iwtew ,