Napi Hírek, 1927. április
1927-04-08 [0152]
Az 18P.7-bun kötött kiegyezésnek t két bizonyos hiányai voltak.. B hiányok felett, mint az rendszerint történni szokott, szívesen szemet hunytak a türelmetlenül várt kibékülés mézeshetciben, de szükségszerűen jelentkeztek ezek, mihelyt az első évek lelkesedése elpárolgott ós Deák Ferenc halála, valamint az idősebb Andrássy lyula gróf távolléte - oki a^monorchia külügyminisztere lett - a magyar közéletet megfosztotta attól a ket vezérétől, akik fő szerzői voltak o kiegyezésnek. Mindamellett a Kiegyezés rendkivül jótékony hatőst gyakorolt az országra, amely a kiegyezést követő fél század alatt óriási fejlődést ért el." Itt van helye annak - folytatta Apoonyl Albert gróf - hogy beszeljek önöknek Ferenc József császár és királyról, akinek nevét jól ismeri mindenki, aki európai politikával foglalkozott. Jó-részt személyes emlékeim alapján óhajtom megrajzolni az ő képét. Az en tanúságom pártatlan less, mert hiszen súlyos kérdésekben - mindenekelőtt a hadsereg kérdéseben - csaknem állandóan az ő személyes.nézeteivel ellenkező nézeteket valiObtam és épen ezért nem i s dicsekedhetem azzal, hogy kegyben állottam volna nála. Sz nem gátol meg abban, hogy ne gondoljak rá tiszteletteljes es meghatott emlékezéssel; mert ha számba vesszük gyöngeségeit és hibáit amelyektől halandó létére ő sem volt ment és ha felállitjuk uralma hibáinak és erényeinek mérlegét, akkor a történelem nem tagadhatja meg tőle a nogy uralkodó ciciét. Természetes feladata az volt, hogy épségben tartsa az osztrák-magyar monarchiát. Ma a nagy báboru egyik legszerencsésebb eredmenyet latjak e monarchia eltűnésében. De nem is olyan régen még az európai államférfiak - különösen a nyugati államférfiak - túlnyomó többségének véleménye ogcszen más volt és a monarchia fenntartásának szükségét általánosságban az európai politika alaptételének tekintették. Nem vitatkozom, csak megállapítom a tényeket. Ferenc József tehát jó társaságban volt akkor, amikor teljesítette kötelességét a monarchiával•szemben. Amikor a ö'.-i kiegyezést aláirta, hősies cselekedetet művelt. Egész ifjúságában • e>z osztrák egységesítés eszményét nevelték belé; nem közönséges lelki nagy- , sag es hatalmas kötelességérzet kellett ahhoz, hogy szakítani tudjon ezzel a jondou-tvilaggal. De megtette ezt, mihelyt meggyőződött arról, hogy le~ '^l ragaszkodnia és hogy egyedül a MagyarországílLH, „ l*/ í 160 blztűSlt ^tja a monarchia szilárd alapját. Az 6 számára fflSS- < ? • ^nyle ges fejetlenségnek az a mertéke, amelyet Magyarország az t i : r, + 8 y cZ ^ S í, ün 8ln ^rt, a maximuma volt annak, ami a monarchia letéllnaTrwZSJl i^^ii^erotbeli, sőt szent kötelességének erezte, hogy elsírt £2 l- *t+ klsé ^ üt í^ &mcly e ^ggetlenaág kereteinek kitágitátozzam elif2 k-i ma ^f tavolállottam attól, hogy e meggyőződésben oszhofi4 ^«7 \ í ° ie6 az ^hittem r-;es egész politikámat ez a .hit irányította r by r . . ? / kx °sy° ZöS al.andőságát és jótékony hatását - ugy a monarchiára mint Magyarországra nézve - épen akkor biztosítjuk, ha pótoljuk a kinfiri^S ¥ y t r^ V&1 ° hiányosságait. A közpályán töltött életem tulnyo.^tVí közvetlen ellentétben állottam az uralkodó alapvető f olffmalZíl *??ífr^i w ^Í^.a. e k«», hogy nem az ő kormányával, de egyenesen o magával állok ellentétben; de soha, még azokban a pillanatokban sem, amijoroz az ellentét éles jelleget öltött, soha nem mutatott velem szemben személyes ellenszenvet. Egyébként ama néhány év alatt, amig egy váratlan fkoJSSÜJj yZCt kVvaU ' oztébon minisztere voltam, tapasztalhattam, hogy mi^^zLm^v ePG2et •^ ndCn ^ szl ^éről tájékozva volt és minisztereink Síteájot : o^Rt"SRáíS* de^ugyanakkor teljes cselekvési sza6 nS cUt nUtllv Mf alkotmányos szokásokhoz képest, /& köv./ . , _ ; 0 iyt . /
