Napi Hírek, 1927. április

1927-04-08 [0152]

Munkaképessége hihetetlen volt. Hajnalban kelt fel - tálon meg jdval hajnal előtt - és estig alig hagyta el dolgozószobáját. A kötelesség kultusza volt uralkodó vonása. A személyes érintkezésben - noha mindig megőrizte a távolságot - páratlan udvariasságról és csalhatatlan tapintatröl tett tanúságot. Mindazok, akik vele valaha érintkeztek, tiszteletteljes és elérzékenyült emléket őriztek meg személyéről. El lehetett rőla mondani, hogy minden izében király volt, de mégis emberi maradt, - a sző legjobb értelmeben. Utódával, a szerencsétlen Károly királlyal, teljes ös zhangban állottam a 67.-i kiegyezés szükségszerű továbbfejlesztése tekintetében. Belátta smuk szükségét, hogy a hadsereg szervezetében eleget tegyen a magyar nemzet m -.:<; természetes követelményeinek. Szive általában nyitva állt a nagy eszmények számára. Kellő olőkészités nélkül lépető a trónra / mert hiszen csak a szerajevoi bűntény következtében vált közvetlen trónörökössé/; példátlan európai bonyodalmak zűrzavarába jutott, egy borzalmas hoboru kellős közepébe, ..• • . v; * amelynek kezdettől fogva igyekezett minél gyorsabban veget vetni. Lehet, hogy hibákat követett el, de ki maradt volna ment hibáktői hasonló kétségbeejtő körülmények között? Bizonyos azonban, hogy államférfiúi ösztöne és széles látóköre volt, úgyhogy normális időkben az osztrák-magyar monarchia ujraalakitőjává válhatott volna. De késő volt. A dolgok tovább haladtak 18^7 őta és nem Magyarország oldalán, hanem az osztrák országokban tornyosultak olyan nehézségek, amelyek szinte megoldhatatlanok voltak. A Magyarország oldalán mutatkozó elégedetlenség okai nem voltak olyan melyik, hogy ne lehetett volna azt aránylag könnyen orvosolni; az orvosszer adva is volt abban a politikában, amelyet az uj ural kodő akart kezdemény özni. Ausztriában azonban a különböző . fejek - elsősorban a csehek és a délszlávok - nemzeti öntudata olyan robbantó erejű fokra jutott, hogy többé nem lehetett fenntartani az osztrák állam fikcióját, ugy amint azt az 1867.-i kiegyezés megállapította: Jp . a magyar királyság oldalán, amely élő valóság volt, Igaz, hogy Magyarországnak is megvolt a maga nemzetiségi problémája, de ez a probléma, ha bizonyos tekintetben súlyos is volt, jellegében mégis teljesen különböző volt. A horvátokat leszarnitva, akik egyébként is csaknem teljes autonómiának örvendtek, a Magyarországon megtelepedett nem magyar.'fajok . egyikének sem volt hagyományos politikai szervezete, Emellett csaknem valamennyien bevándorlóktói származtak és/k_ . ''^ '. osztályok meg osak kezdetleges elemeiben alakult ki. v^yezető Őseink az ország területén elszórt népcsoportokat találtak, hijáh minden állandó politikai szervezkedésnek. Ilyen szervezetre azonban szükség volt ezen a ponton, •", v

.t: amely olyan fontos volt a keresztény művelődés érdekei szempontjából. Egyedül a magyarok tudtak ilyet alkotni: ez adja meg az igazi jogcimet a magyar nemzetnek az ő birtokához. Ausztriában ellenben az egyes fajok hajdan politikai szervezetekkel rendelkeztek/ amelyek emléke fennmaradt. Fvéérfc/Folytatása következik/ ORS^^^ó