Napi Hírek, 1926. november

1926-11-24 [0142]

/ Salgótarjáni tudósítás második folytatása/ Nem^e/aTz) a törekvése, hogy mint szabad ember saját erejét arra használja fel, amire kedve van ós e réven ugy boldoguljon; ahogy kivanja? Nincs-e ellentétben az egész emberiség ideáljával a szabadság fogalmával a kollektiv tulajdon fogalma, amely az egyént bele akarja préselni egy olyan szervezetbe, gépezetbe, amelyben csak parancsolok és engedelmeskedők vannak, de nincsenek szabad és független egyedek, akik a maguk észjárása szerint boldogulhatnak? De tovább megyek, ha van ellent

ót a munkaadó' és munkás között a munkabér kérdésében, kerder:, nem(~e/azonos} minden más érdek munkás és nemzet, munkás és munkaadó között.% éri igaz-e, hogyeépen a munkásembernek leg- . nagyobb' érdeke az, hogy a haza boldoguljan. hogy az országban rend és békesség legyen, hogy az ipar fejlődjék, hogy munkaalkalmak legyenek s e réven a munkás felhasználva munkáját boldogulhasson és előbbre juthasson? Kérdem, megfordítva, • • az ország érdekel is: • nem^s/•szolidárisak] a munkásság erdekeivel, hiszen ebben az országban, ahol hőva-tovább mindig több és több iparos lesz,mindig több és több ipari munkás, bányász fogja a maga munkaerejét felhasználni, nem nagyobb és nagyobb 6rdekő"/

i

az államnak,az egyetemes nemzetnek, hogy a munkás valóban boldogulhasson, megelégedett legyen, családjáa, gyermekeit felnevelhesse és belőlük e hazának polgárt nevel h essen'.

1 Nincs ellentét munkás és nemzet között! Aki" azt mondja, hogy ellenét van a munkás és nemzet között, aki a nemzeten tul nemzetközi kapcsolatcífcra akarja helyezni a maga jólétét ós boldogulását, az nem mond igazat a munkásnak, mert-szolidáris a nemzet és munkás,egyek érdekeik és egy boldogulásuk ' utja. *]7vin£i-e. De kérdem, haván is bizonyos ellentét munkás és munkaadó köaött a bérkérdésben, vájjon fordítva . . • ~|számtalan . . érdekközösség, amely a munkást és munkaadót összefűzi, nem igaz-e az, hogy mivel a munkaadó részéről a munkateljesítmény az az alap, amelyen egy vállalat' • jövedelmezősége fekszik, tovább haladva ezen az utca nem a vállalatok jövedelmezősége révén válikrgiehetővé a tőkeképződés és azoknak bevitele a gazdasági életbe és e réven nem teremtődik-e ujabb munkaalkalom s (ezj nem(óteja-e meg a munkást áttolj hogy ki ne uzsoráztassák. Igenis egy vállalatnak gyarapodása és munkásságának szeles körre való kiterjesztése épen olyan érdeke a munkásnak, mint a munkaadónak és e tekintetben érdekei teljesen szolidárisak. Ezért tehát azt állitom, hogy: azok, akik azt hirdetik, hogy a munkás boldogulását osztályharora és nemzetköziségre kell f elájiit enl, nem mondalak igazat a munkásságnak. Azok egy körülményt vesznek figyelembe, azt a kis ellentétet, amely jelentős, amely azonban normális, rendes országban, normális és rendes eszközökkel elintézhető, a bérkérdést. Ettől eltekintve teljesen figyelmen kivül hagyják az érdekeknek azt a szolidaritását, amelyek a munkást a nemzettel:, a tőkével, a munkaadóval és a többi társadalmi osztályokkal .Összefűzik. Azt mondták, hogy én munkásellenes politikát folytatok. Csak röviden rámutatok arra, hogy 1921.után, amikor azt hittem, hogy a forradalmak után, a nagy összeomlás után belátják azok a munkásvezéreK, akik ezt az országot részben bajbadöntötték, akik a döntő pillanatban a nemzetnek érdekeit vélt társadalmi osztály érdekeknek , de nem is annyira ennek, hanem pártpolitikai érdekeknek feláldozták, hogy elkövetkezett az az idő, amikor kezet kézbe téve dolgozhatunk együtt ennek a nemzetnek talpraállitásán, előbbrevitelén. Ez volt_ az oka annak, hogy akkor a magam részéről azt kináltam nekik, hogy tegyétek félre az osztályhaioot egy időre, ne támogassátok a forradalmi törekvéseket s én a másik oldalon kész vagyok'néktek helyreállítani .azokat a szabadságjogokat, amelyekre szükségtek van.^olyiatása köv./