Napi Hírek, 1926. február/2

1926-02-18 [0125]

A nemzetgyűlés pénzügyi- éa igazságügyi bizottságának ülése.III.foktatás. A vállalatok lényegéből folyik a titkos tartalék s kérdem, hogy ht^nem volna a vállalatoknak bizonyos határok között ilyen tartalékuk, nem ez volna-e a baj? Méltóztassék figyelembe venni a békeidőket. Bizonyos időszakok szerint a konjunktúra megváltozik, fájjon békeidőben nem volt-e helyes ilyen tartalékokra gondolni, hiszen . Ivottak olyan válságok, amelyek miatt ugy az egyik, mint a másik oldalon nagy megrázkódtatások következtek. Váltakozó periódusok voltak és ha talán időbelileg bizonyos fokig ezek a vál ságok ki is tolódtak, a^gazdasági élet minden fellendülés után mindig válsággal állott szemben, kérdem, vájjon nem kell-e gondolnia egy okosan vezetett vállalatnak arra, hogy magát ilyen válságok esetére biztoaitaa. Kérdem, mi volna a helyzet, ha a vállalatok nem volnának felvértezve ilyen rossz konjunktúrája időkkel szemben? Tessék elhinni, hogy az a válsága, amelyet az utolsó időkben átéltünk, nem volt a'legvégzetesebb és a' legkataaztrofálisabb, s abban hogy azt át tudtuk hidalni, sok réaze volt annak az előrelátásnak és meggondolásnak, amely a vállalatokat e téren vezette.A titkos tartalékokat csak akkor lehet támadni, ha túlhaladják azokat a határokat és méreteket, amelyek nem veazik tekintetbe azokat a azempontokat, amelyeket pedig egy okosan vezetett vállalatnak az eshetőségek szempontjából figyelembe kell vennie. In a helyzetet ebből a szempontból Ítélem meg és nem látom be, hogy miért ne lehetne a mérlegekből kiindulni, hiszen ezzel megadom a fegyvert ia az alkalmazottaknak arra, hogy ha a mérleg túlmegy az előirt feltételeken, akkor megtámadhatják, de ezenkívül tegnap magam is tettem egy módositáat, amely sok tekintetben már eresebb fegyvert ad az alkalmazottaknak arra, hogy a pénzügyi lehetőségek azerint próbálják kikutatni a tényleges helyzetet. Méltóztatott s képviaelő urnák egy másik indítvánnyal is elme,atekintetben, hogy melyik fizetés szolgáljon kiindulási alapul. Cazmtén megvallva nem értem, hogy a mai fizetések alapulvételét hogyan méltóztatik érteni, Szerintem a mostani fizetésből, való kiindulás néhány kivetsltcl eltekintve, nem volna helyes bázis. Talán egyes vállalatok kereteben vannak olyan alkalmazottak, akiknek a fizetése ma jobb mint békebeli fizetésük. A tényleges alkalmazottak részéről ia felmerült az óhaj, vájjon-az^. * 1914-es, vagy pedig mai illetményükből induljanak ki.Erca a meggyőződésem, hogy ma alig van vállalat, ahol az 1914-ea fizetéseket és illetményeket el lehetett érni. lehet, egypár vezető személy néhány kivétel, de én minden tisztviselő és alkalmazott helyzetére gondolok,akiknél a fizetés mélyen alatta marad a békebelinek, mert a háború alatt és az azutáni időkben aoha nem,voltak olyan pótlékok, amelyek alkalmaaak lettek volna kiegyenlíteni az infláció következtében előállott illetményveazteaéget. Ha tehát az 1914-es fizetéaből indulok ki, akkor helyes alapon fogtam meg a kérdést és az arány a szerint érvényeaül, ahogy a vállalatnak megvan a gazdasági ereje. 3z indokokból kiindulva határozottan állást foglalok az ellen, mintha^ez a törvenyjavaalat egyoldalú volna, caak kapitalista érdekeket azolgalna. A törvényjavaslat el kivan menni a legmeaazebb határig, ameddig lehetaéges elmenni a vállalat veazélyeztetéae nélkül az öazszes szociálpolitikai eszmék éa gondolatok érvényesítéae erdekében, de legyünk tisztában azzal, hogy a vállalatok nélkül a kérdést megoldani nem lenét. Ez a - aine qua non az előfeltétel és ha a vállalatokat tönkretesszük, akkor tünkre teaazük a nyugdijasokat is. Sz okokból a beadott indítványokat nem fogadom el. /Helyeslés./ /Folytatása következik./ ORSzAcne r