Napi Hírek, 1925. szeptember/2

1925-09-17 [0116]

/Eckhardt-./ Ez azonban nem következett be, s a mezőgazdaság ma is hitolinsegben szenved. A Vass-féle akcióval kapcsolatban kijelenti hogy nálunk túltengő kereskedelmi osztály fejlődött ki. Hosszú láncolat van a, különböző fajú kereskedők között, akik oly nagy számban élnek az országban, de különösen a fővárosban, hogy eltartásukra ez a fogyasztó­kozonseg nem képes. E kereskedelem egy részének szükségszerűen el kell fi pusztulnia es itt bizonyos beavatkozás szüksége, kényszerítő rendszabá­lyok igénybevétele feltétlenül fennforog. Ami a kartelleket illeti, azok ^tekintetében is szükség van beavatkozásra!. Igénybe kell vennie a kormánynak minden rendelkezésére álló eszközét, hogy az erkölcstelen kartellpolitikának határt szabjon. Épen ezért ki kell egészítenie akció­ját a népjóléti miniszternek a kártellek vizsgálatára is, Bethlen István gróf miniszterelnök szólal fel ismét, s elismeri hogy az ipari cikkeknél jelentkezik elsősorban a dragitas. Ennek két oka van. Már rámutatott Eckhardt képviselő arra, hogy .~z • autonóm vámta­rifa érvényben van és hogy azokkal* az országokkal, amelyekből ipari beho­zatalunk származik, nincsen kereskedelmi szerződésünk. Ez abnormális ál­lapot,^ mert ^hiszen a kormány sem tervezte, hogy xz autonóm tarifa téte­leit á, Landóan érvényben tartja. Az ipari ciki-: k aránylagos drágaságának másik oka a _ helyzetnél: az a természetes következménye, amely, az önálló vámterület folytán állott elé. Természetes következménye annak, hogy Ma­gyarország mezőgazdasági téren exportállammá válik és külön ipart is akar magának teremteni. Ha azt akarjuk, hogy iparunk legyen, ez nggy elvi kérdés, am..ly fölött a nemzetgyűlésnek és kormánynak ~k.ll döntenie. A kormány azon az állásponton van, hogy jgészséges magyar ipart teremteni nemcsak egyes ipari köröknek,'Hanem az egész országnak érdeke, elsősorban a mezőgazdaságnak, mert végeredményben egyedül a mezőgazdaság•nem tudja azokat a terheket elviselni, .melyeket Csonkamagyarországnak hordoznia kell. Ami a mezőgazdasági hitel kérdését illeti, osztj >• azt i felfo­gást, hogy többtermelésrol nem lehet szó Magyarországon addig, amig a hosz­szu lejáratú hitel és az üzemi hitel kérdése megoldást nem nvor, A kor­mány mindent elkövet, hogy e téren eredményt érjen el. A Nehézség nem a szanálás következménye, h.*nom ált .-alános világjelenség. Mindazokban az országokban magas a kamatláb, amelyek forradalmakon mentek át, vagy le­győzött államok,^ mig ezzel szemben, a nyugati államok sokkal konszolidáltab­bak. Magyarországon az •:, hitel, amelyet a mezőgazdaság nyerhet, - bármi­lyen áldozatokat hozzon is az állam - még mindig sokkal drágább, semhogy azt hosszabb idoro igénybevehetné- a gazdatársadalom. Láttuk, hogy az az inte'rim huszonkét millió iranykoronás hiteÍ|vWelyet a külföldi hitel megérkezéséig kiadott a kormány, csak olyan Éltétel rrmllett volt rendel-,m kezesre^bocsátható a mezőgazdaság részére, amely nem felelt meg a mező­gazdaság ^vis zonyain dm Túlságosan drága volt s a mai napig nem is igen vették igénybe. Ebből kiindulv . a kormány két más megoldáson fáradozik. Az egyik az, hogy lehetőleg rövidebb lejáratú három-negy eves Hitelekre szerezzen a mezőgazdaságnak --lkaimat, amelyeknél sokk ..1 olcsóbb k.an t lá­bat lehet elérni. De folytatja a kormány a,, tárgy "alasok ..t . másik irány­ban is, s reméli, hogy el lehet érni azt, hogy b .rmikor visszafizethető legyen eZ a hitel, meg pedig esetleg záloglevelekkel is. Ebben az esetben eleget tehetne a kormány legalább átmenetileg annak a szükségletnek, amely ma mutatlozik s fennmaradna az a lehetőség, hogy később ; olyan kamat­lább mellett jusson hosszabb lejáratú hitelekhez a mezőgazdaság, amely viszonyainak jobban megfelel. A.2 egyenes és-közvetett adó közötti viszonyra nézve mindenben osz­tozik Eckhardt•Tibor felfogásában, itt azonban a tempóról van sző, ame­lyet csak fokozatosan lehet gyorsitani. Néhány éven belül helyes arány alakul ki a fogyasztási és egyénesadek között. Kell is, hogy helyes arány alakuljon ki, de ez nem történhet meg olyan gyorsan, hogy emiatt a pénzügyi egyensúly yeszélybe kerüljön. Különösen ártalmas volna ez ab­ból e szempontból, ha az egyenesadóknál .... • " . olyan terheket ­akarnánk erőszakoltan keresztülvinni, melyek a tőkeképződést lehetetlenné tennék, sot a külföldi tokét is -elriasztanák országunkból. /Folytatása következik./

Next

/
Thumbnails
Contents