Napi Hírek, 1924. november/1

1924-11-03 [0095]

§ K&gyatádi Szabd látván temetése alkalmából Havasz László rofcrmátus püspök a következő gyászbeszédet mondotta: . , 'i9 -^Nag^yatádi Szabó Istvánnak egy nemzet-látás jutott osztályrészül és az ő $esye az volt, hogy ennek engedelmeskedett. Á látást Isten adta, aki a magyar tehetségeket teremtette. ' Nagyatádi^Szabó István • / . ' -'" Í". . csodálatos tehetségét a lo-gne'hezebb matériában, a politikában vitte'dx^ualra. Nem az a csodálatos tény, hagy miniszter lett, megesett ez sok haszontalan emberrel is, kivált forradalmak idején; hanem az, hogy . . a magyar kisgazdákban a szellem:'"' os erkölcsi erot államférfiúi mértéiig emelte anélkül, hogy mássá lett volna, mint azelőtt volt. C az első földmives, aki a legnagyobb példát mutatta meg.A falusi bi-ói székből zökkenőa és erőltetís nélkül átlépett a miniszteri székbe: s ami önnél is nagyobb, mindon zökkenés és erőltetés nél-iil kül vissza is tudott volna lépni a birői székbe. Milyen szép volna az, ha „a magyarok között sok ilyen falusi biró és sok ilyen miniszter lenne. Nagy- • atádi nemcsak ogy politikai szereplő, benne feltétlenül a magyar teremtő lelke dolgozott. Szerette a földet, mint minden magyar gazda, és nem maga- J nak szerette meg, hanoin a fajtájának. Szerette fajtáját és a magyar gazda önurzetunek emolésére, politikai, súlyának gyarapítására senki anynyit nem tett, mint ő. De azért sohasem izgatott. Nagyobb az erők fogyó1-tf mezesében, mint felindításában. Olyan, mint a magyar csikós, nyereg és zabla nélkül vágtat uj mezőkre. Nem a lova viszi őt, hanem o a lovat; Odamennek, ahova ő akarja és ott állnak meg, ahol ő akarja. Ö volt az a magyar politikua, aki az utolsó tiz esztendőben a legnagyobb kísértéseknek volt kitéve és ezek között a legbecsületesebben megállott. Mindenki meg akarta őt nyomi, mindenki félre akarta őt tenni, de az 6 pályája egyenes volt,mint a hivatása. Nemzeti csapás, hogy életo előbb végződött be, mint küldetése.^Pályájának nagy ellenmondásai között mindig mindenki komolyan vette. A gőg meghunyászkodott belső értéke előtt, a nyeglének ajkára fagyod a mosoly kőzvetlon és mégis méltóságos egyénisége előtt. Vérei ragaszkodtak hozzá,^ pedig sohasem kerosto kedvüket. Kevés szóval sokat mondott, tudott beszélni, mint egy rétor és hallgatni, mint ogy bölcs. Ilyenné az em- ' bi,rt az ideálok teszik, Lzolőtt ötszáz évvel elindult egy székely gazda, hogy mogváltsa a magyar fölu népét. Lángba és vérbe borította iz országot, maga izzó trónuson hallgatott el, tetemét cimborái falták fol, és népe nagyobb nyomorba sülyodt, mint valaha volt. - ^Pélózer év múlva indul el egy somogyi kisgazda, ugyanevvel a céllal. Népét sértetlenül vezette át a mások bujtotta forradalom tüzos kemencéjén és halála után a nép nagyobb és súlyosabb, mint valaha volt. Történelem előtti erővel a jelenkor legnagyobb történeti erejévé lett. Ez a somogyi gazda bejárta a magyar élet csúcsait és hazaérkezve, összeesett az ősi ház küszöbén. i - Mi e két pálya között a különbség? Az eszmény , amelyet szolgáltak és a mód, ahogyan szolgáltak. - Családja, vérei szeméből ugy pereg a könny a koporsója fedelere, mint a . w

.„ májusi zápor a háztetőre,^melynek zenéjére boldogan alszi a gazda. Ilyen csendes^ nyugodt lett az ál-u^mert érzi, hogy nő a vetés.. /pro d o m o! Eerctot később adunk./