Napi Hírek, 1922. május/1

1922-05-15 [0035]

Be tovább megyek, abból a»~ ötmillióból ia, nem mind jutott el a királyi család kezéhez. Nem mi tehetünk erról, hanem azok, ,akik ennek a kezelésével meg voltak bizva a királyi család részéről. Es nem annyi jutott, amint Andrássy állítja, propaganda célokra, hanem sokkal nagyobb összeg. Egymilliónál is nagyobb összeget költöttek propaganda célokra. Ismétlem nem fegyverrel és nem időszerűtlen kérdéseknek az erőszakol ásával kell ebben az országban a rendet fentartani és ezt a nemzetet életképessé tenni, nem kalandorpolitikára van szükség ebben az országban /Ogy van!/ és nem a szivnek a politikájára, amelyet Széchenyi István annak idején annyira dorgált is. Mi nem romantikus politikát követünk, hanem becsületes magyar szívvel dolgozni akarunk. Csakis a munka mentheti meg a nemzetet attól, hogy - dacára annak, hogy a konszolidáció lehetőségei megvannak - de

; a kalandorpolitikával még mélyebbre bele ne sülyedjünk abba a posványba, amelyben már eddig is eléggé benne vagyunk. /&gy van./ A kérdések közül, amelyek az uj Magarországot leg^oboan érdeklik, a középosztály pusztukásat hozom elő, amely pUsttuiás a nem zeti kultúra lesülyesztesére alkalmsa. Lássuk egy kissé, hogy mik a középosztály nyomorúságának az okai, mik annak következményei, mi a j3lentősége az egész kérdésnek és amelyek az orvosszerek. /Halljuk! Halljuk.:/. Az oka az, hogy a magyar állam tönkremegy és hogy a magyar középosztálynak túlnyomó nagytöbbsége az utolsó negyven érben állami kenyerén élt és hog,, . liberális és gazdasági pályáktól elfordulva, hivatalokban és más állami alkalmazásban kereste a maga boldogulását. Tan ennek egy másik oka is és ez a területünk megcsonkítása.Mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a magyar értelmiségnek túlnyomó többsége azokról a területekről, amelyek idegen fenhatőság alá kerültek, kénytelen volt menedéket keresni és az ittenieknek konkurrenviát o.j.iailni, Sínnek természetien szomorú és súlyos következményei vanna-, •áz első következmény az 9 sajnálatos nyomor, amely tényleg a középes ztálvn k a magyar értelmiségnek a számát decimáija. A másik következménye a tanulók nyomora. Itt van a diáknyomor, itt van a főiskolai nyomor, amely a jővó generáció tanulását és boldogulását veszélyezteti. Már pedig a nemzet reménysge a diákságban van és minden körülmények között azon kell lenni, hogy ha minden elpusztul ebben az országban, de a jövő nemzedéket meg kell tartanunk és reg kell _ óvnunk./lilénk éljenzés./Snnekaz állapotnak azonban az egész magyar közéletben megvannak a súlyos következményei. A békeszerződés ékben alig mentettünk meg egyebet,'mint a nemzet kulturális felsőbbségét. Mert hiszen területeink elvesztél, elvesztettük a Kárpátokat, bányáinkat, erdőségeinket, mindazt, amiből egészséges és eros gazdasági életet fentartani lelet. Pe megmentettük kulturális felsőbbségünkét. Most az a veszély fenyeget

t

hogy a középosztály nyomorúsága folytán félnünk kell attól, hogy ' balkáni színvonalra sülyedünk alá. Mert hiszen az értelmiség kvalitásának kvantitásának apadásával elveszítjük a kulturfölényünket, amely lyel szomszédaink felett bírtunk, ágy nemzetet szegénnyé és koldussá lehet tenni, de azokat az erkölcsi erőket, amelyek egy nemzetben lakoznak nem lehet elvenni, s akkor az a nemzet nincs elveszve

t mindent visszaszerezhet. Csak akkor pusztul el egy nemzet, ha lelkéből kihalnak az erkölcsi kvalitások, amelyeknek alapján egy nemzet mint szorgalmas munkás a többi népek közöt boldogulhat./Ugy van.ügy van./ A tisztviselők fizetésemeléséről szólt grbelügymini&ater ur. Eh is azt vallom, hogy tisztviselői karunkat nyomorogni hagynunk nem szabad. Lehetetlen állapotok állanának elő, nemcsak a tisztviselői karnak, hanem az országnak és a közerköleiségnek a szempontjából is, ha a mai állapotok megmaradnának. Mi a magunk részéről azt a segítséget, melyre a belügyminiszter utalt, már most megadtuk, mert nem várhattuk -reg azt az idot, amikor a nemzetgyűlés összeülve, esetleges parlamenti viták mi-tt elodázodnék ez a kérdés./llénk helyeslés./ De egyedül fizetésem3léssel ezt a: kérdést megoldani nem lehet. Ennek kultúrpolitikai és közgazdasági oldala is van. Kultúrpolitikai azért, mert hiszen egy nagyr eszét a középosztályunknak, az egelmiségünkhek, hasznos, gazdasági foglalkozások felé kell irányítani, egy nagy tömege a tisztviselőknek feleslegessé vált, ez elől a dolog elől el nem zárkózhatunk, bárminő fájdalmat'is okoz nekünk. Széknek a bold} gulását biztosítanunk ke11,megfelelő előkészítés révén a gazdasági életre, de gondoskodnunk kéli arról is, hogy a jövő. generáció ne hivatalos pályákon keres-en magánakelhel ezkedeat, hanem gazdasági téren Szt azonban csak egy demokratikus politika révén érhetjük el, mert a kultúrpolitikánk eddig a középiskola egyrészében a tudományos képzést szolgálta* Fékünk már az elemi oktatást is összeköttetésbe kell hoznunk a gazdasági élettel, az ipari és kereskedelmi élettel. k gimnáziumok számát apasztva, a polgáriskola folytatásaként középfokú szakiskolákat kell fejleszteni, az egyetemi fokon pedig gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelő internatusok létesítése révén az a nyomár, amelyben a főiskolai ifjúság van,megszűnjék. Sz az állam részéről nagy áldozatokat követel,de ezekben fukarkodnunk nem szabad. Ennek a városnak a jelentősége ezen a téren és közgazdasági téren lényegesen emelkeaett, dacára annak, hogy a teriilet,amely hozzá tartozott, megcsonkult. Mi tudatában vagyunk annak, hogy Sopron városából egy nagy, egy erős határempóriumot kell fejleztenünk. /Élénk éljenzés./ 'Unnék a városn k kell a kitörő kapunak lenni, amely megszerzi a magyar árunak, a magyar szorgalomnak az ekhelyezését a külföldön. Gondoskodnunk kell arról, hogy minden körülmények között fenmar-adjanak az összeköttetések azokkal a vidékekkel, amelyek lelkileg geográfiaiig-és gazdaságpolitikailag hozzátartoznak. Ebben a tekintetben a kormány semmiféle áldoz..toktól,nem fog visszariadni. Igenis re ál politikát okiunk kö'vstni, nem jelszavas politikát mert a jelszavas politika volt az,amely a nemzet erejét teljesen lerontotta. Reálpolitikai kell hogy kövessünk és végre a tudatára kell ébrednünk annak, hogy nem közjogi kérdések fogják ezt a nemzetet boldoggá tenni, hanem csakis az a politika, amely az erőviszonyoknak, az erőknek a fejlesztésével foglalkozik. Arra kérem önöket, hogy támogassák ezt a politikát. A miniszterelnök beszéde után percekig tartó viharos éljenzés és helyeslés volt, ugy, hogy Tass József miniszter hosszú ideig kénytelen volt ottállani, amíg végre szóhoz tudott jutni. A viharos tetszés zaj le csillapultával Tass József vallás és közoktatásügyi miniszter a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Azok után, amiket a belügyminiszter ur többizken és most különösen a miniszterelnök ur őexcellenciája is kifejtettek, a kormány politikájáról é3 általában a kormány politikai feladatairól, nekem ezekről a kérdésekről alig kell mondanom valamit, oőt a minisztarelnök ur olyan kedves volt, hogy a programjába belefoglalta azokat a pontokat is, amelyek mint kulturális kérdések az én resza: tómhoz tartoztak. De én egy egészen más témáról kívántam beszélni, 'kikor Idejöttünk, azon gondolkoztam, hogy kellene valamit beszélni a?;demokráciáról, amelynek jelszava szájról-szájra jár ebben az országban és én épen arról szeretnék beszélni, hogy van-e ebben valami valóság, kíváncsiak vagyunk arra, hogy ez a sző nálunk milyen valóságot fedez. A demokrácia a politikai életnek,az állami életnek balamilyen forméját jelenti ós mindenféle formának,ho gy egészséges legyen és valóban fejlődést jelentsen a megelőző formákkal szemben, a nemzr-t lelkéből, múltjából, fajiságából, mint mondani szokták, mentalitásából kell kinőnie. • •• * —^ *