Napi Hírek, 1922. január/1

1922-01-10 [0027]

Bécs ia*uár 10. A Wiener Baakvereia mai közgyűlésén elhatározták hogy az alaptőkét 500 millió koronáról 1000 millió koronara emelik fei./MTI./ BELFÖLDI HÍREK, ^SB (Sopron város áiszkózgvülésérői szóló tudósi tásunk folytatása;) Eszel megmentették as országiak az "ország kapuját"f Esztii a győzelmünkkel megmutat* tuk a külföldnek, hogy Magyarországon az ide.gen anyanyelvűek nincsenek börtönben. A soproni társadalom minágn rétege kivette részét a küzdelemben. Hogu győztünk, az csaki fannak az együttműködésnek és összetartásnak Köszönhető, mely példaképen lebeghet az ors zág t

szeme előtt. Áz ország minden részéből iáeseregle ttek

>

, hogy tanúi legyenek annak,, hojggsan tudunk mi örülni azon, hogy &a>. gyarok maradhatw*k\ . '.Köszönöm sstves megjelenésüket* Vigyék el hálánkat azoknak, akik ide küldték Onöke t. .Bálánkat azéru, hogy a legválsá-" gosabb időben siettek az ország minden réssébői ezt a várost megZ. menteni. Itt az egységes munka, az er.ős akarat győzött. Ápoljuk ezt .az országban t akkor felfogjuk építeni Szent xs iván országának régi nagyságái és fényességéi, A polgármester beszéde után Klebelsberg Áunő gróf emelkedett szólásraU. A bizonytalanság, a várakozás qz a két érsés, melyet talánya legnehezebben visel el az emberi S.zlp. llem egyszer' a bal' sors bizonyossága sem okoz akkora kint. mint a m

bisonyialans ág

t ha as idő múlásával a végtelenségbe látszik nyúlni. E.s a sorvasztó érzés .emésztette két aosssu éven át minden" s oproni jó magyar ember lelkét* mióta Ny ugatmagyarors zággal együtt ezt á várost is a hasától való elssakadásra kárhoztatták* Amidőn végre megérkese t t a r.«r> hogy Bethlen és Bán ff y grófnak Olaszország támogatásával sikerült megkötni a velencsei egyezmény t

s ez megváltásként hatott az elcsi> gázott lelkekre., Sopron készülni kezdeti a népszavazásra nem azért, mintha bárki kételkedett volna annak sikerében, hanem asért, hogy a város minél felemelőbb módon fejezze ki ragasskodás át a magyar hasáhqs.. -December 14-én nekem is nem az vált as érzésem, hogy itt valamiféle, népszavasás. folyik, hanem egy a maga csengés ében nagyszerű ne mze tí ünnepély. Es as egész ország sem azért várta oly mohón december tisenhetedikét, mintha kételkedett volna as eredményben', hanem mer.t annyi hiflb^hír után minden magyar fül sóvárogva várta a soproni harangok megszólalását, mint két ország remény ének szózatát és a Fertő vize vitte tovább a hangokai keletnek, be Csonka*. Magyarországba, .de a dombokon és erdőkőn át vitte nyugatnak is, át qs uj trianoni határon régi testvéreinkhez. És amidőn ideát d jól ismert hangok megtöltik szivünket örömmel, odaát sok-sok ssem megtelik könynyel, a mi régi testvéreink s&eme* .- Most ünnepel Sopron népe és ünnepel as egész nemzet. Ml magyarok nagy eseményeinket törvénybe szoktuk iktatni. 1896-ban törvénybe foglaltuk a honalapítás évezredes emlékét; most pedig a ne mze tg yü lés törvényben örökíti meg Sopron hűségét. Törvénybe véssük azt a szeretetei, mellyel a magyar hasa vissonossa Sopron hűségét. As.ősrégi várostoronykapusatait kilépessük hüség-emlékké^ a város pedig címerében viselni fogja a büsske mondást; Civitas fidelissima. Ma pedig elcsendesedik as ünnep saja, lássunk a csen.-: des munkához a város nagyságáért. Ne beszéljünk annyit a destrukcióról, hanem konstruáljunk. Se azt néssük

a ami nemzetiséget. felekesetet és pártot szétválaszthat, hanem ami magyart magyarral ösz"szeköt. németajkú polgártársainkank. a munka fanatikusainak szorgalma és jssorgossága legyen a példa, mely után alkotásainkban indulunk. Es ebben a műben a hatalmas erőfessitése sem lehet elég nagy Js a gyengéé sem oly csekély* hogy felesleges lenne. Midőn a leigásott nemzetek könyörületes Urához fordulunk; hogy áldja, meg est a munkán ka t,a mai örömnapon a magyar kormán da evében melegen üdvözlőig Sopron magyar királyi város hazafias közönségét* é ;ia

gy lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapssal foga**, dott besséd u Un Kálmán Ernő, városi főj egyző felolvasta gróf Bethlen.istván mini ss terelni® K üdvözlő táviratát, majd röviden visszapillantást vetett .a soproni népszavazás törtenetére. Utána dr. Sipőcs J^enő Budapest polgármes tere emelkedett ssőlásra; - Es a mai nap történelmi jelen tőségü örömünnep. A magyar sors meg tagadta hazánktól azt, hogy sok ünnepet ülhessünk. Ez az ünnep nemcsak Sopron ünnepe, ezt az ünnepet meg fogják hallani mmáenüt t, ahol véreink vannak és ünnepe lesjfaaz egész magyar nemzetnek. A soproni népssavasás megmutatta, hogy emberekei, országrészeket nem ss akt- ihatnak el egy élő országtól], hogy est egy haszonleső orsságnaK odadobják. Ez as örömünnep rést ütött azon a kínai falon, amLy e Izárta Magyarországot a ftyugat tói .Ugy érzem, hogy Sopron öröme példa ma Magyarország történetében. Innen sugárzik ki a világosság .amelyet meg kell látni as elszakított ország-, résseken, de meg kell látni Csonka-Magyarország minden lakójának is', hogu innen merítsünk hitei és erőt, hogy vissza tudjuk szerezni Ssent István birodalmát, llem veszett el a reményem és hissem, hogy Magyarorsság még nisssakapja régi dicsőségét és fényét. Esután Melíaner Ernő dr.ésTöpler Malmán, Sopron város * volt polgármestere szólaltak fel éa rámutattak annak szükségességére, hogy az örömünnep ne felej tesse el velünk* hogy Magyarországot csak ugy építhetjük fel újra, ha a szavak helyett a tettek lg mezejére lepünk* § A MOTO: Budapesti Sportegylet 4anu£r 22-ikén törés 29-ikéat karavivő-versenyt rendez. A versenyhen ujitia, hogy az eredményt pontozás alapján számítják, § A Turini Társaság és a Magyarországi Turán-Szövetség sorozatos előadásokat rendez turáni kérdésekről. Az előadások minden szerdán este 6 órakor kezdődnek a Tudományegyetem Trefort-kerti előadótermében/G-óly a vár/. Az előadássorozat ünnepi megnyitása holnap, e hő 11-ikén lesz és a megnyitó beszédeket Pékár Gyula dr, államtitkár, a Turáni Társaság elnöke)és cholaeky Jenő dr. egyetemi tanár, a Magyaroraaáf

i Túrás-Szövetség nagyvezére mondják, Ezután Paikert Alajos miniszteri ,' anácsos tart előadást a turáni eszmérő^. Az előadások ciklusa, amelyen vendégeket aziveae* látnak, április végéig tart*