Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1917

54

két vetettük latba, hogy egyházunknak hű fiukat, hazánknak hasz- 1108 polgárokat neveljünk. A fegyelmi szabályok és utasítások, melyeket többször fejtegettünk, a reggeli és esti imák rövid, de áhítatra hangoló énekükkel, a szentségekhez való gyakori, buzgó és mégsem kényszerű járulás, a nyilváuos és nmgánintelmek, az időközökben tartott konferencia beszédek és épületes olvasmányok, a célszerű napirend, a növendékeinkkel való állandó érintkezés, a stúdiumokban való tevékeny felügyeletünk, a sétákban és szórako - zásokban való állandó részvételünk mind ezt a szellemet ápolják és erősítik növendékeinkben. Valóban napról napra, óráról órára valósul meg jelszavunk: Religioni et bonis artibus.

Az intézeti rend bizonyos kérlelhetetlen egyformaság keretébe szorítja növendékeinket , de e keret mégis elég tágas arra is, hogy az egyének egyének maradjanak és egyéniségüket teljes arányban érvényesíthessék. Az egyéni erő és ügyesség ezer módja érvényesül a szabadidők testedző játékaiban, a labdázásban, nagyobbaknál a tootbajlozásban, amely csaknem mindennapos volt, a kisebbeknél a mozgással egybekötött változatos játéksorban, (métafutás, várostrom és védés, rabló és pandúr, fogócska stb.) továbbá a tekepályán, a nagyobbak billiard játékában stb. Helyes módon kötötték le a fantáziát a kézügyességet kifejtő fúrás, faragás, fényképezés, festés és rajzolás; fejlesztették a gondolkodást a sakk és egyéb társas játékok. Ily kép láttára önkéntelenül gondolunk Das Lied von der Glocke szavára: Und im feurigen Bewegen werden alle Kräfte kund. Ilyen megszokott egyformasággal telnek el a napok és betek a konviktnsbau, de csak külsőleg, mert valójában mégsem hasonlít egyik nap sem a másikhoz és a gyermekek, az ifjak szemünk láttára serdülnek fel. Jól mondja Goethe : „Ein Tag ist nicht, dem anderen Gleich. Der Jüngling reifet zum Manne; besser im stillen reift er zur Tat oft, als'im Geräusche wilden, schwankenden Lebens, das manchen Jüngling verderbt hat.“

Azonban bizonyos, hogy itt is sok a keserves munkában eltelt nap és hét, a Goethe-féle „Tages Arbeit“ és „Saure Wochen“, de meg vannak aztán annál jobban eső „Frohe Feste“ — vidám ünnepségek is. Valahányszor kettős ünnep vagy szünnap van, mindannyiszor gondoskodtunk róla, hogy Újainknak örömet szerezzünk és kellemes, derült hangulatot keltsünk bennük. Ezen intézeti ünnepélyek sorából ki kell emelnem a Mikulásestélyt. Mikor a szt. Miklós dóm régi tornyairól szertehangzoft az esti ünnepi harangszó, bevonult az ifjúság ebédlőjébe a Mikulás bácsi, ezúttal két nagy