Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

Előleges megjegyzés.

emmiesetre sem akarjuk itt a prefektust hivatalának minden egyes részéről és eshetőségeiről felvilágosítani. Lehetetlenre vállalkoznánk! Ily dolgokban, feltéve, hogy ismerjük a különös körülményeket is, csak egészen határozott kérdésekre lehet felelni. De nincs is erről szó! Az alapelveiben szilárd prefektus mindenütt feltalálja magát és minden eszközzel tud majd dolgozni. Nem szükséges folyton-folyvást rendszabályokkal, meg apró rendőri utasításokkal segítségére sietnünk, rá jön ezekre ő maga is. Helyes alapelvek kellenek mindenekelőtt. Az előzményekben ugyan már kifejtettük őket, most azonban alkalmazni fogjuk a prefektusra, mint intézeti nevelőre. Ismételjük, hogy főképpen papokat és szerzeteseket tartunk szem előtt és ezek közül is a kezdőket. Ez adja meg ama közö3 szempontokat, amelyek nélkül nem nyújthatnék még azt a keveset sem, amit most fogunk adni. Különben csak megmutatni akarjuk ez ifjú prefektusnak, mikép fogja fel és kezdje meg munkáját, hogy aztán önmagára és jó sorsára hagyjuk.

Ez ama „különös és személyi“ sajátság, amiről már az egész mű előszavában szóltunk. Feltételezzük, hogy a prefektus már meglehetősen behatolt az első és a második rész fejtegetéseibe.

I. Négy szem közt.

Kedves Testvérem 1 így nevezlek, mert mi sem testvéresít annyira, mint az egyenlő hivatal; s én a tiédet már sok éven át viseltem. De amint látom, még ifjú és tapasztalatlan vagy s csak megkezdted pályádat vagy épen azon vagy, hogy megkezdjed; akkor annál szívesebben veszed, ha testvériesen figyelmeztetlek oly dolgokra, miknek új állásodban hasznát veheted. Igaz ugyan, hogy mindenben saját tapasztalatunk alapján kell gyakorlatot szereznünk s pusztán könyvekből sohasem tanulhatjuk meg azt, ami szükséges. Főleg a nevelés terén függ igen sok a nevelő egyéniségétől és személyiségétől. Már többször említettem, hogy oly nagyon gyakran