Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913
5 és néha igen felesleges módon hangsúlyozzák most a gyermek személyiségét és egyéniségét, bárcrak a nevelő személyiségével és sajátosságaival is törődnének! Mert főleg ő róla áll az, hogy egy nem illik mindegyikhez! Neki kell tudnia, hogy mi illik leginkább hozzá, milyen eszközökkel tud leginkább hatni. Nem jó ám mindent utánozni. Ismertem prefektusokat, akiknek ajkáról ritkán hangzott el hangos szó — akár parancskép, akár gáncsképen — s mégis készségesen engedelmeskedett nekik az egész gyereksereg. A személyiségük hatott itt. S ismertem másokat is, akik nem kímélték a kemény szót, ha helyén volt в nekik is engedelmeskedtek, senki sem haragudott rájuk. A személyiség „szentesítette“ ezt az eszközt is. Tehát első tanácsom ez: Ha prefektus és mint prefektus nevelő akarsz lenni, ismerd meg előbb önmagadat! Ha iriss és kemény természeted van, élj vele, de csak módjával! Ha csendes, szelíd lelkű vagy, áraszd ki jótékony sugarait, de szintén csak módjával, azaz óvakodjál a lágyszívűségtől é3 jólelkűségtől és jó lesz igy is. A jégtömböt pöröllyel is lehet összezúzni, de megteszi és m*- non ;« meleg sugarával. Második tanácsom : Tisztuljon meg szándékod! Nem akar ez gáncs, hanem barát- gos figyelmesztetés lenni; mert nem teszem fel, hogy lehetnek oly prefektusok is, akik mást keresnek állásukban, mint a gyermek javát. Azonban balfogást is tehet az ember; első sorban úgy, hogy csak a „jó“ és „kedves“ gyermekek javát keresi. Valamennyit bízták ránk, valamennyit kell nevelnünk és leginkább azokat, akik legjobban szorulnak még a nevelésre. A lumpok, az úgynevezett sem- mirekelők, kikre az egész ház panaszkodik, legyenek bizonyos tekintetben kedvenceid, nem ugyan azért, met semmit sem tesznek és semmi- rekelők, hanem mert szükséges, hogy különösen törődj és fáradj velük. Egyáltalán nefelejtsd el, hogy nevelned kell a gyermekeket s ne panaszkodj fűnek, fának, ha egyik másik növendék mindjárt nem olyan, amilyennek szeretnéd. Hiszen azért vagy nevelő, hogy megjavítsad a gyermeket; nos mutasd meg, hogy mit tudsz. Abban is hibázhatsz és tisztulnia kell felfogásodnak, ha mint nevelő csak vigaszt és örömet remélsz. Igaz ugyan, hogy szeretettel kell lelkesülnöd az ügyért, de ne vegyíts e hangulatodba semmiféle önzést, mert keservesen csalódhatnál. Gyakran kevésbé örvendetes az, amit a nevelő működésének gyümölcseként lát. Hosszabb idő alatt kel ki a jó mag az ember szivében s még hosszabb idő alatt érik
