Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

28

mintegy küzdeniük kell Istennel az imában, hogy minél nagyobb a bizalmuk, annál biztosabb az eredmény is; csak így fogod okét az imaférfiúivá nevelni.

Végül még néhány észrevételt a szt. mise hallgatására s a szentségekhez való járulásra vonatkozólag. Jó, ha a növendékeket annyira bevezetjük a szent miseáldozat megértésébe, hogy haszonnal figyelhessék meg azt, ami az oltáron történik. De ne követeljünk tőlük nagyon is sokat, mert különben csak zavart okozunk s nem emeljük fel lelkűket. A fődolog az áhitat. Tanítsd meg hát a helye3 szándék felébresztésére s aztán hagyd imádkozni úgy, ahogy akar; csak imádkozzék! A szent mise áldozat aztán magától érleli a gyermekben a szükséges gyümölcsöt. Mivel az áhitat a fő, ne iinád- koztass mindig hangosan s legkevésbbé se kövesd az előimádkoz- tatás módját. Utóbbi csak akkor ajánlható, ha megtanítani akarod őket arra, mint csatlakozhatnak imáikkal a szt. mise egyes részeihez; de rendszeresen nem szabad követni. A gyermeknek módot kell adni arra, hogy saját szive vágyát kövesse, hogy saját kérelmeit s könyörgéseit vigye Isten elé, ámde nem teheti ezt, ha mindig mások szólnak helyette.

Nem helyeselhető ezért a folytonos énekeltetés sem, főleg, ha oly dalokat énekelnek, melyek semmi vonatkozásban sincsenek a szent miseáldozattal. Tartsunk hát az éneklésben szünetet, hallgasson el az orgona is ilyenkor, hogy a növendékek magánájtatos- sága is jogaihoz jusson. Megkísérelhetjük azt is, hogy egyszer- másszor hetenként egészen csendes misét hallgassanak, de jól figyeljünk ilyenkor, mit tesznek alatta, mikép használják imakönyvüket vagy a rózsafüzért. Szóval adjunk nekik szabad áhítat gyakorlatokra is alkalmat.

A szentségekhez való gyakori járulásra ismételten kell őket figyelmeztetni és előkészíteni; de ne éreztessük azt egyikkel sem, hogy kevésbbé buzgóbb, mint társai s ne tulajdonítsuk be érdemül egyiknek se, ha többször járul a szt. áldozáshoz, mint mások, így védekezhetsz legjobban a lanyha-ággal, de meg másrészt a képmutatással szemben is. A növendékeknek tudniok kell azt, hogy a szt. áldozás lelkiorvosság és jól teszi, aki szorgalmasan használja, de azért még nem szabad magát szentnek tartania. Ha eziránt meg nem vesztegethetőnek mutatkozol, nem kell félned a méltatlan vagy könnyelmű szentáldozásoktól; a velejáró fáradság bizonyára visszarettenti őket a további kísérletektől, ha az elsők eredmény-