Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

14

1. Az akarat ereje alatt nem a folytonos kiabálást kell érteni, hiszen evvel inkább nevetségessé, mint félelmetessé válnék tanítványai előtt, hanem az uralomvágyat, mely a járásban, az arokifejezésben, a tekintetben, s mindenek előtt abban a módban nyilványul, hogy mikép tud parancsolni s mikép tudja parancsát foganatosítani.

Mivel a nevelői művészetjava része épen abban rejlik, hogy helyes parancsokat tudjon adni és a parancsoknak végrehajtását tudja sürgetni, azért adjuk a következő útbaigazítást. Általában:

1. Ne halmozd a parancsokat, mert bosszúságot és zavart támasztasz.

2. Fontold meg jól, mit parancsolsz, főleg, ha valamennyinek vagy ha nehéz dologról van szó ; méltányos, szükséges, hasznos, gyakorlatilag kivihető, gyakorlatilag kipróbált-e és következményeiben nem káros-e, amit parancsolsz.

3. Ha már kiadtad a parancsot, legyen visszavonhatatlan és általánosan kötelező.

Már ez utóbbi okból is jól fontold meg, mert mihelyt parancsoltál, azonnal végrehajtásához is kell látnod s azt kérlelhetetlenül sürgetned. A parancs, tehát nemcsak annak, aki veszi, hanem annak is, aki adja, terhes; oly adósság, melyei' szüntelen és cum rigore kell behajtani. Ha tehát már nagy művészet az, ha az ember jól tud parancsolni, akkor még nagyobb az, ha érvényt is tud szerezni parancsának.

4. Meg kell változtatnod parancsaidat, ha valódi s nagy károk mutatkoznak ; vájjon akkor is, ha nem valami különös eredménnyel járnak-e, az kérdéses; legfeljebb akkor, ha nagyon terheseknek s nyomasztóknak bizonyultak.

5. A parancsoknak szükséges és kívánatos megváltóztatásánál kettős módon járhatunk el: a) Ne sürgessük további teljesítésüket; hagyjuk mintegy elaludni a dolgot, főleg csekélyebb dolgokban. 6) Közöljük nyíltan a parancs megváltoztatásának s beszüntetésének okát. Ezt azonban csak nagyobb jelentőségű esetekben s főleg az idősebb növendékek előtt tegyük meg. A legtöbb esetben elegendő a parancs egyszerű megváltoztatását s a jövőben érvényes határozatokat közölni.

6. Azonban ne azonnal változtassunk.

Egyes parancsolatokat illetőleg:

1. Röviden parancsolj, azaz ne hosszú közmondatokban, minden különös bevezetés s további indokolás nélkül; mert könnyen mentegetődzésnek vehetnék.

2. Világosan, az az könnyen érthető kifejezésekben, de úgy is, hogy pontosan jelezzed s körülvonalozzad azt, aminek történnie kell.

3. Érthetően, oly hangosan, hogy egyik se mondhassa, hogy nem hallotta. Ezért jó, ha röviden ismételed a parancsot ugyanazon vagy hasonló kifejezésekkel. Fontosabb esetekben rövid magyarázatot is adhatsz. Gondolj azokra is, akik a parancs megadásánál nem voltak jelen.

4. Biztossággal, az az olyan hangon s oly arcjátékkal, taglejtéssel, hogy aki veszi a parancsot, lássa, hogy komoly dologról van szó és hogy kell engedelmeskednie. Tehát kisebb növendékeknél nem óhajtó mondatokban, hanem parancsoló módban beszélj.1

1 Miután itt arról a módról van szó, mint kell parancsokat adni, nem pedig azok megokolásáról, elegendő lehetne az, amit mondottunk; egyben világosan