Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

& együtt kell működnöd. Erre nem elég a puszta látogatás, mikor néhány udvarias frázist vált az ember. Hiszen az intézetben, miut mint valami óraműben kell mindennek egybeillenie; ha a többieket nem hangolhatod magad szerint — amit mint kezdő ügy sem te­hetsz — neked kell alkalmazkodnod a többiekhez, főleg elöljáró­idhoz. Ebben a közelebbi érintkezésben, már sok dolog fog sze­medbe ötleni, amit irányadónak vehetsz. Még jól emlékszem rá, mikor prefektus lettem, egyik elöljáróm azt mondta: „következetes komolyság vezet célra“, megfogadtam szavát és igaznak találtam. Meglehet, hogy ez érintkezésben sok olyasmit is ballasz, amit inté­zeti pletykának minősítenék, s sokat látsz, ami visszatetszik, vagy amit eddig máskép képzeltél. Hallgatnod kell ugyan az intézeti pletykára is, de — tanáeslom — csak az egyik füleddel; ami sáját megfigyeléseidet illeti, még ne mondj ítéletet, mert nem tudhatod, vájjon épen az nem lesz-e előnyödre, ami első tekintetre hátrányos­nak tűnt fel. Főleg, ha más intézetből jönnél, légy nagyon tartóz­kodó és óvatos s ne akarj mindjárt változásokat eszközölni, hanem tanulmányozd az új viszonyokat s iparkodj magadat azokba beleélni. Némely új prefektus mindjárt ezer kérdéssel zaklatja és gyötri hivatala elődjét a növendékek magaviseleté felől. E kérdezőskö- déstől várnak mindent. Detail jellemzést kérnek az osztály vagy szakasz főbűnőseiről, mert azt hiszik, hogy ez az üdvös működés­nek biztos alapja é3 kezessége. Pedig nagyon tévednek. Mi sem hat inkább tévesztőleg és zavarólag hivatalod pártatlan vezetésében, mint az ilyen részletes leirások; hiszen ilyenkor сзак a növendékek hibáiról hallasz, de sohasem a nevelőéről. Ki tudja, hánnyal bánt e rossz birüek közül ügyetlenül nevelő elődöd s most ugyanazon hibába esel, mert láttatlanban veszed át Ítéletét és helytelen eljá­rási módját. Tán a te eljárási módod volna a helyes, ha saját fe­jed után indulnál és most ugyanazon hamis csapásba vágsz. Hát a többi, akiket jóknak mutattak be ? Tán csak elődöd szemében tud­tak jóknak mutatkozni ? Es te már is megbíznál bennük! Hát egyáltalán ne kérdezősködjünk a növendékek felől? Azt nem mon­dom, de elég, ha az általános dolgokat tudjuk, a többire vonatko­zólag őrizzük meg teljes szabadságunkat. Itt nincs veszély; hiszen eleinte minden prefektusnak nem a nevelő, hanem a megfigyelő szerepét kell játszania, s akkor majd elválik, hogy mint vagyunk az egyesekkel. Csak az ügyetlen prefektus akarja mindjárt kezdet­ben az összes rosszakat megtéríteni meg az összes jókat az erény legmagasabb fokára emelni; az okos figyel és vár.

Next

/
Thumbnails
Contents