Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911

74

пак 89 tanulója Sinkó József igazgató, Hudyma Emil. fog. tanár és Jur- ka József konviktusi felügyelő vezetése mellett fölényes ábrázattal szállt a reggel 8 órakor induló jókúti személyvonatra, mert míg ők a jókedv portáján át siettek a szabad természet örömeit élvezni, addig a többi osztály a tudományos munka rögeit tördeli elgörbülő ábrázattal. A nádas-szomolányi állomáson kiszállva töretlen szántásokon, a kánikulás melegtől kiirtott réteken s burgonyaföldek szűk ösvényein a Nádas község határában üzemben levő dolomitbányákhoz vezetett első utunk, ahol megismerkedve a mészégetés technikájával s szemlét tartva a dolomitsziklák formációin, melyek fantasztikus öltönyüket a szél és eső kettős munkájának köszönhetik, mohó vággyal a kies fekvésű rakovai völgybe haladt a vig csapat, melynek árnyas lombja annyira lehűtötte a nap tiizétöl kipirult arcunkat, hogy szívesen tettünk eleget botanikai feladatunknak. Az utszélén nem volt cserje vagy fa, mely kisiklott volna érdelődésünk köréből. A 996 m. alagúthoz érve, mely átszeli a nádas-jablonici hágót, az a hő kivánságuuk támadt, hogy vajha az al gút borzongó sötétsége borúina ránk s a napfényben úszó élet után megismerhetnők az alagút éji sötétségének nyirkos világát. A derék pályafelvigyázó és vasúti őr látva vajúdásunkat megkönyörült rajtunk s utóbbi fáklyákat ragadva hősies elszántsággal -utat tört nekünk a sötétségben. Egyszerre vakok lettünk, de nem süketnémák, mert a Csínom Palkó hangjai rögtön felzaklatták az alagút csendjét. A kövekkel kicsipkézfett gyalogjárón sokat csetlettünk, botlottunk, mig 10 percnyi gyalogolás újra kinyithattuk szemeinket. A fiatalabb tertiär korszakban lerakódott konglomerátok között egy ideig a pályán baktattunk, majd balra térve árnyékos hegyi úton felkapaszkodtunk az országúira. Innen a Bojkova-nak nevezett vadászkastély mellett Korlátfalvánaк tartottunk. 31 /2 órai, kitartó munka után Korlátfal- vának egyik árnyékos kertjébe húzódtunk meg, ahol a falu apraja nagyja alkotta a színkört, a mi szerepünk pedig a „halotti csendben“ elköltött ebédből állott, melyet kiki maga fektetett ki a tarisznyából. Az italokat a korlátfalvi kutak szolgáltatták, a hozzá való konfektet az útszélen sárguló vadkörtefák. 1/., órai pihenő után a korlátkői várat másztuk meg, Csák Máté és Stibor vajda egykori sasfészkét, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a sasvári síkságra és Berencs várára. A romok között bensőbb lendületet nem igen kaptunk, mert még egy órai út volt hátra a jablonici állomásra, az idő pedig gyönyörűen szaladt. Mélységes vízmosásokon át ritmikus lejtéssel Korlátkő községbe ereszkedtünk, ahol szoros