Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911

7

lítsák a szerzeteseket, mélyen a szivébe hatottak a zengőbongó ércnyelvek, mintha őt is hivnák a zsolozsmázó szerzetesek közé.

íme megcsendült lelkében az édes anyjától forrón óhajtott és gondosan előkészített titkos szózat: az Ur hivó szava. A hatodik osztályt végzett Ferenc jeles bizonyítványával gyalog indul Balatonfüredre az ott időző pannonhalmi főapáthoz, Rimelyi Mihályhoz, hogy felvételét kérje az ősi bencés rendbe. A főapát szívesen fogadta szt. Benedek fiává. E naptól kezdve Pannonhegyéhez fűzte sorsa és élete erős nyomokat hagy a monostor kilenc százados múltjában. Ép a forradalmat megelőző év őszén vagyunk. A kitörő vihar ólmos felhői tornyosulnak az égen, a légben a vihar illata, valami elektromos feszültség érzik, mindenkit nyugtalanság, kétség fog el. De ép e nyugtalanság, e kétség hatványozza a nemzeti öntudatot, a magyarságunkhoz való szívós ragaszkodást országszerte, Keszthelyen is. íme egy vonás, a törhetetlen magyarság, melyet a törekvő ifjú magával visz Pannonhalmára. Mit visz még magával? Magával viszi egy ember iránti háláját, csodálatát és rajongását, akinek neve fogalom előtte és ez a hires történettudós, Fejér György, Keszthely városának szülötte, a jószivű főpap, kinek bőkezűségét élvezte, kinek nyomaiba szeretne lépni. De nemcsak törhetetlen magyarságot, nemcsak ambi- tiot visz magával, hanem megbecsülhetetlen drága örökségét is, romlatlan, tiszta, fogékony szivét. így lépi át a szegényes külsejű, de nemes ■és gazdag bensővel megáldott ifjú a pannonhalmi monostor »Pax« kapuját. A »Pax« három beszédes betűje az első szó, mely Pannon hegyén üdvözli és leikébe vésődik. Mit érthetett e pillanatban »Pax«