Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911

8

alatt? Jelenti-e azt a paxot, melyben immár az anyagi gondok, a mindennapi kenyérért való küzdelem hagyják ? Jeleuti-e azt a kedves békét, bogy zavartalanul élhet tanulmányainak, a könyveknek? Jelenti-e azt a szent békét, melyet e falakon belül a buzgó ima, a jámbor élet ad? Jelenti-e azt a csodás békét, melyet az Imrelegenda bájos képe mutat? Mindezt jelenthette neki és még sokat jelentheti neki, mert e pillanatban a magyar Sión géniusza világította meg a »Pax« szót . . . Azután elhangzottak felette is a monostori perjel szavai: Induat Te Dominus novum hominem és aki mint Vaszary Ferenc térdepelt le a rendi káptalan oltár zsámolyához, mint Claudius zengte kartársaival a liálaadó Te-Deumot, Vájjon volt-e a körülállók között olyan, aki a jövő' nagy emberét sejtette a novitius Claudius- ban ? . . . És most múltak a napok, múltak az évek az engedelmesség gyakorlásában, szorgalmas munkában és tanulásban. Ha valamelyik életkorról, akkor az ifjúság napjairól mondhatjuk, hogy egyik nap nem hasonlít a másikhoz, mert az ifjú férfiúvá érik és jobban érik a csendben, mint künn a vad világban, mely már oly sok ifjút tönkretett. Kolos is férfiúvá lett a legnehezebb kötelesség gyakorlásában, az önakarat meggyőzésében, a pax megszerzésében. Az önakarat legyőzése, az engedelmesség a szerzetesi élet igaz mivolta, amit szt, Benedek oly szépen fejez ki e szavakban: »Ausculta, о fili, praecepta magistri!« Az engedelmesség teszi a bencést szentéletűvé, tudóssá, művésszé, tanárrá, nevelővé, nemzetgazdásszá, mert megtanítja mindannak megtevésére, »quod illi iniungitur.«

Az igazi bencés szellem mindig nagy férfiakat, egész férfiakat teremt. Ilyenek vették körül a fejlődő Kolost is ;